A Rawtherapee használata

Tartalom

Az alapok
  A kettes számrendszer alapjai
  Analóg rendszer - digitális rendszer
  Színrendszerek
    RGB színrendszer
    A CYMK modell
    A HSV színmodell
    A CIE Lab színmód
  Képformátumok
    A képinformáció keletkezése a fényképezőgépben
    A RAW és DNG formátum
    JPEG formátum
    TIFF formátum
    PNG formátum
A monitor
A monitor kalibrálása
A munkafolyamat
  Kép(ek) kiválasztása
  Kidolgozás
  Feldolgozási sorba helyezés vagy mentés azonnal
  A kidolgozási információ megőrzése
  A képernyő felépítése
Az állományböngésző
  A képernyő elemei
  A kivágás eszköz működése
  Szűrők fül
  Lokális menü
  A kuka
Szerkesztés
  Szerkesztés képernyő elemei
  Kép mentése
A feldolgozási sor
Kidolgozás
  Kötegelt kidolgozás
  Eszköztár
    Speciális vezérlőelemek
      Csúszka
      Görbeszerkesztők
        Tónusgörbe szerkesztő
        Lapos-görbe szerkesztő
    Feldolgozási beállítások
    Expozíció fül (Alt-E)
      Expozíció
      Kiégett részletek megmentése
      Árnyékok/csúcsfények
      Tónustérképezés
      Lab görbék
      CIE Color Appearance Model 2002
    Részletek fül (Alt-D)
      Élesítés
      Élek
      Mikrokontraszt
      Pontzaj-csökkentés
      Zajcsökkentés
      Színhiba javítás (defringe)
      Kontraszt részletek szerint
    Színek fül (Alt-C)
      Fehéregyensúly
      Vibrancia
      Színkeverő
      HSV Equalizer
      RGB görbék
      ICM
    Transzformáció fül (Alt-T)
      Kivágás
      Átméretezés
      Objektív / Geometria
        Forgatás
        Perspektíva
        Lens Correction Profile
        Torzítás
        Kromatikus aberráció
        Peremsötétedés
    RAW fül (Alt-R)
      Deinterpoláció
      Előfeldolgozás
      Raw fehér-fekete pont
      Fekete referenciakép (dark frame)
      Flat field
      Színhiba (kromatikus aberráció)
    Metaadatok fül (Alt-M)
      EXIF fül
      IPTC fül
Beállítások
Billentyűparancsok

A Rawtherapee egy Windows, MAC és Linux platformra egyaránt rendelkezésre álló, ingyenes, RAW vagy DNG fáljlból JPG, TIF vagy PNG fájl előállítására szolgál. Alkalmas JPG, TIF, PNG fájl közvetlen szerkesztésére is. Olvastam, hogy sokaknak problémát jelent a kezelése, csak az tudja használni, aki írta, mondták. Írásommal próbálok egy kis segítséget adni a program használatához. Cikkem a jelenlegi legújabb, a 4.0.11 verzió alapján készült. Nem tűztem ki célul azt, hogy mindent a legnagyobb mélységig leírjak, inkább az Olvasó sikeres elindulását tekintettem célnak.

A RawTherapee nem egy általános szerkesztőprogram, mint például a GIMP, hanem digitális fényképek speciális szerkesztésére, kidolgozására alkalmas, az általa elvégezhető műveletek általános szerkesztőkkel egyáltalán nem, vagy nem ilyen egyszerűen, nem ilyen jó minőségben valósíthatók meg.

A RawTherapee programot a www.rawtherapee.com oldalról tölthetjük le és telepíthetjük, de az Ubuntu Linux használói a Szoftverközpontból is telepíthetik a stabil verziót.

A szoftver támogatja a magyar nyelvet is, így nyelvi nehézségeink nem lesznek.

A RawTherapee nagypontosságú számításokat (32 bites lebegőpontos, szemben más hasonló programok 16 bites egész számításaival) végez, ezért meglehetősen erőforrásigényes. A pontos számítás az eredményen is meglátszik. Ajánlatos hozzá 4GB RAM, de kevesebbel, akár 2GB-tal is elboldogulhatunk. Kevés memória esetén hasznos, ha bezárunk gépünkön minden felesleges programot, előnyös, ha kevés képet tartalmaz a fájlböngészőben megnyitott mappa, ha csak egy szerkesztőablakban szerkesztünk egyszerre, ha kisebb méretű bélyegképeket használunk, és az azonnali feldolgozás helyett a feldolgozási sorba helyezést választjuk. A program beszél is, hanggal jelzi az erőforrásigényesebb feladatok (például feldolgozási sor feldolgozása) végét.

A továbbiakbn kattintáson, dupla kattintáson az egér bal gombjával történő kattintást értem, ha a jobb gombbal kell kattintani, azt külön megemlítem. Az alábbiakban az "ábra száma vagy betűjele/az ábrán számmal jelzett eleme" jelölést alkalmazom az egyértelműség érdekében. Az A/10 jelölés az "A" jelű ábrán 10-essel jelölt dolgot, az 1/20 az 1. ábrán 20-assal jelölt elemet jelenti. Az egyes RawTherapee funkcióknál zárójelben jelzem, hogy azt milyen billentyűvel vagy billentyűkombinációval aktivizálhatjuk (shortcut), például: (Ctrl-F2). Az "Alt" billentyű bal oldali "Alt" feliratú, a jobb oldali "AltGr" gombot a speciális szimbólumok előhívására használjuk. Például ha (Alt-`) a kívánt billentyűkombináció, akkor lenyomjuk a bal oldali Alt billentyűt, majd a jobb oldali AltGr billentyűt, és lenyomva tartásuk mellett megnyomjuk a betűk feletti sorban lévő 7-es billentyűt, mert a "`" jelet "AltGr-7" kombinációval érhetjük el. Ezek a gyorsbillentyűk minden kijelölt képen elvégzik a műveletet. A kis és nagybetűket meg kell különböztetni, (b) és (B) nem ugyanaz.

Az alapok


Aki az alapokkal teljesen tisztában van, az nyugodtan ugorja át ezt a fejezetet. Az a célom, hogy az is elboldogulhasson a kép kidolgozásával, aki ezen a téren kevés ismerettel rendelkezik.

A kettes számrendszer alapjai

A hétköznapi életben a tízes számrendszert használjuk. A túlzott elméleteskedést kerülve úgy mutatom be a számítástechnikában használt kettes számrendszert, hogy ismertetem a tízes számrendszer alapjait, majd megmutatom, hogyan van ugyanaz a kettes számrendszerben. "Szám" alatt ebben a részben mindig a pozitív egész számokat és a nullát értem.

Minden szám leírható bármilyen alapú számrendszerben. A tízes számrendszerben a 10 a számrendszer alapja, és azt jelenti, hogy egy helyiértéken hány különböző állapot (számjegy) ábrázolható (különböztethető meg egymástól), azaz a 0...9 számjegyek. Az egy helyiértéken ábrázolható legkisebb érték mindig a nulla, a legnagyobb pedig a számrendszer alapjánál eggyel kisebb szám. A több helyiértékű szám egynél több számjeggyel írja le a számot. Azt, hogy egy bizonyos helyiértékű számmal hány egymástól különböző állapot ábrázolása valósítható meg, úgy számolhatjuk ki, hogy a számrendszer alapját a helyiértékek számára hatványozzuk. A tízes számrendszerben két helyiértéken 10 a 2-es hatványon (másodikon, vagy négyzeten), azaz 100, vagyis a 0 ... 99 számok. Három helyiértéken 10 a harmadikon, azaz 1000 különböző állapotot tudunk ábrázolni, ezek: 0, 1, ...997, 998, 999. Minél több a helyiérték, annál több szám (különböző állapot) ábrázolható.

Ennek analógiájára a kettes számrendszerben a helyzet a következő. A számrendszer alapja a 2. Egy helyiértéken ábrázolható legkisebb érték a nulla, a legnagyobb pedig 2-1=1. Azaz egy kettes számrendszerbeli számjegy értéke csak 0 vagy 1 lehet. Mivel egy helyiértéken csak kétféle állapot különböztethető meg (ábrázolható), ezért ugyanannak a számnak kettes számrendszerbeli ábrázolásához a tízes számrendszerbelinél több helyiértékre van szükség. A tízes számrendszerbeli 7 a kettes számrendszerben három helyiértéken ábrázolható: 111. Egy darab kettes számrendszerbeli számjegyet nevezünk bitnek (rövidítése: b). Ha egy szám több helyiértéken írható le, akkor azt több-bitesnek nevezzük. Persze általában nem így, hanem konkrétan megmondjuk, hogy hány számjegyből áll, azaz hány bites. Az 111 hárombites szám. A nyolcbites (nyolc helyiértékű) kettes számrendszerbeli számnak kitüntetett szerepe van, azt külön névvel is ellátták, ez a bájt (rövidítése: B). A nyolcbites számmal (8 helyiértéken, vagy másnéven egy bájton) ábrázolható állapotok száma 2 a 8-adikon, azaz 256. A legkisebb érték az, amikor mind a nyolc helyiérték 0 (00000000), legnagyobb, ha mind 1 (11111111), ezen utóbbi megfelel a tízes számrendszerbeli 255-nek. Természetesen a helyiértékek száma a kettes számrendszerben is tetszőlegesen sok lehet, azaz létezhetnek akár 30-bites számok is.

Analóg rendszer - digitális rendszer

Az analóg rendszerben a változások folyamatosak lehetnek, az értékek elvileg bármilyen közbülső értékeket felvehetnek. Ha egy fekete-fehér negatív filmdarabot mevilágítunk úgy, hogy előhívás után a bal széle teljesen fekete legyen, a jobb széle teljesen átlátszó, és a kettő között az átmenet folyamatos legyen, akkor ha megmérjük műszerrel a két szélső érték között a film átlátszóságát (fedettségét), valóban (elvileg) bármilyen értéket mérhetünk.

A digitális rendszer a mennyiségeket számjegyek segítségével írja le. Mint látjuk, a kettes számrendszerbeli szám által ábrázolható, egymástól különböző állapotok száma attól függ, hogy a szám hány helyiértékű, hány bites. Nyolcbites szám esetén 256, 16-bites esetén 65536 (2 a 16-odik hatványon) különböző állapot különböztethető meg. Amikor egy analóg mennyiséget (amely elvileg bármekkora értéket felvehet) digitálissá alakítunk (ezt a műveletet digitalizálásnak nevezzük), akkor tulajdonképpen azt csináljuk, hogy valamilyen szabály szerint az egyes digitális rendszerbeli számjegyekhez hozzárendeljük az analóg mennyiség bizonyos tartományát. Ezt a műveletet az analóg-digitális (A/D) átalakítók végzik. Amiatt kell ezt az eljárást követnünk, mert az analóg rendszerben a lehetséges értékek száma elvileg végtelen, a digitálisban viszont nagyon is véges. Az, hogy egy A/D átalakító 8-bites, azt jelenti, hogy a bemenő jel értékeiből az átalakítás szabályát alkalmazva 8-bites számot ad eredményül. Ha például az analóg jel 0 és 10000 közötti értékeket vehet a gyakorlatban fel, és 8-bites A/D átalakítónk van, akkor valamilyen módon az analóg tartományt 256 részre (tartományra) kell felosztani, és hozzá kell rendelni az egyes számjegyekhez a tartományokat. Csinálhatjuk például azt, hogy az analóg jel 0...40 tartományát a digitális 0 értékhez, a 40 feletti, de maximum 83-ig terjedő tartományt a digitális 1 értékhez, ...., a 9900...9950 tartományt a 254, a 9950 feletti (10000-ig terjedő) értéktartományt a 255 értékhez rendeljük. Láthatjuk, hogy az egyes hozzárendelt tartományoknak nem kell feltétlenül azonos nagyságúaknak lenniük, elvileg bármilyen hozzárendelési szabályt alkothatunk. Az ábrázolás nem túl pontos a 8-bites rendszerben, mert a digitalizálás után az egyes számértékekhez hozzárendelt tartományokon belüli értékek már nem különböztethetők meg egymástól. Ugyanúgy 255 jelképezi az eredeti 9951 értékű mennyiséget, mint a 9999-et, pedig eredetileg (az analóg rendszerben) különbözőek voltak. Azt mondhatjuk, hogy a 8-bites rendszer felbontása nem túl jó, mert csak kevés egymástól különböző értéket tud megkülönböztetni (konkrétan 256-ot). Ha 16-bites A/D átalakítót használtunk volna, akkor a lehetséges 65536 érték miatt sokkal kisebb tartományokat rendelhettünk volna egy-egy digitális értékhez, így az értékek már jobban megkülönböztethetők lennének, a rendszer felbontása sokkal jobb lenne.

Színrendszerek

Az ember látása igen bonyolult, matematikailag igen nehezen leírható, modellezhető dolog. Számos, egymástól eltérő megközelítésű modell született. Egyes leképező (szkenner, fényképezőgép, stb.), megjelenítő (monitor, nyomdagép, nyomtató, stb...) egységek esetében használt, egymástól eltérő színrendszer esetén biztosítani kellene azt, hogy egy kép mindegyiken egyformán jelenjen meg, konvertálhatók legyenek egymásba. Ez nehezen megvalósítható probléma. Az egyes megjelenítő egységek, színrendszermodellek nem képesek az ember által látható színek teljes tartományát átvinni, leképezni, visszaadni, ábrázolni, csak annak egy kisebb-nagyobb részét. Itt a teljesség igénye nélkül ismertetem bizonyos, a RawTherapee programban is előforduló, színrendszerekkel, színábrázolással kapcsolatos alapfogalmakat.

RGB színrendszer

Ezzel, illetve ennek alapján definiált színrendszerrel találkozhatunk a leggyakrabban. Több változata van, az sRGB a leggyakoribb, de gyakran használt az Adobe RGB is. Az RGB színrendszerben három alapszín bizonyos arányú összekeverésével jönnek létre a színek. A három alapszín a vörös (Red - R), a zöld (Green - G) és a kék (Blue - B), és ezért úgy is szoktuk mondani, hogy az RGB színrendszerben három színcsatorna van, a vörös, a zöld, és a kék.

rgb
A. ábra

Mindhárom színcsatorna egyenként 8-bites felbontású, azaz 256-féle különböző értéke lehet. Az egyes színcsatornák értékei adják meg az egyes komponensek arányát. Egy adott színt tehát három érték együttese definiál: a vörös, a zöld, és a kék csatorna értéke. Ebben a színrendszerben összesen 256x256x256=16777216-féle színárnyalat lehetséges. Ha mindhárom színcsatorna értéke nulla (R=0, G=0, B=0), akkor fekete színt kapunk. Ha mindhárom színcsatorna értéke a maximális 255 (R=255, G=255, B=255), akkor pedig fehéret. Ha a három alapszínt összekeverjük, azaz egymásra vetítjük, akkor eredményül fehéret kapunk (A. ábra), ezért a tulajdonságáért ezt a színkeverési módot összeadó (additív) színkeverésnek nevezzük. Ha például csak az R csatornának van 0-tól különböző értéke, akkor vörös színt kapunk, minél kisebb a számérték, annál sötétebbet, azonban csak 255-félét. A legtöbb fényképezőgép JPG kép létrehozására alkalmas, amely sRGB színrendszert alkalmaz. Sok monitor is sRGB színrendszerű, pici vörös, zöld és kék pontocskát fényének keverésével állítják elő a színeket. A pontocskák olyan kicsik, hogy azokat szemünk korlátozott felbontása miatt nem látjuk különállóknak. Hogy a helyzet bonyolultabb legyen, ezt a színrendszert 24 bitesnek is nevezik. Azt mondják, hogy egy szín leírásához a három színcsatornának megfelelően három nyolcbites szám szükséges, azaz összesen (3x8=) 24 biten írható le ebben a színrendszerben egy adott szín.

colorspace
B. ábra

A B. ábrán látható néhány színrendszer színábrázolási korlátja. A teljes színes terület az ember által látott színeket jól közelítő CIE Lab rendszer színei. A benne különféle színekkel jelölt területek az egyes rendszerekkel ábrázolható résztartományai. Csak a színes vonal által határolt területen belülre eső színek megjelenítése lehetséges az adott rendszerben. Láthatjuk, hogy az igen elterjedt sRGB rendszer milyen keveset képes megjeleníteni az ember látásához képest. Az Adobe RGB már jóval többet.

A CYMK modell

A nyomdai munkák során használják a CYMK színrendszert, amelynek színábrázoló képessége az ember színlátásához képest szintén meglehetősen korlátozott. A CYMK rendszerben a színeket a türkizkék (C - Cyan), bíbor (M - Magenta), sárga (Y - Yellow), fekete (K - key, kulcsszín) színek segítségével állítják elő, azaz a nyomtatáshoz ilyen színű festékeket használnak. Ma már ez nem teljesen igaz, mert használhatnak több színt is a jobb eredmény érdekében. Ez a modell a festékek színelnyelésén alapul. Ha a festéket fehér fénnyel világítjuk meg, akkor bizonyos hullámhosszúságú fények elnyelődnek, mások visszaverődnek, és szemünkbe jutnak, és a festéket a visszaverődött fénynek megfelelő színűnek látjuk. A C, M, és Y színek együtt a teljes spektrum elnyelésére alkalmasak, azaz eredményül feketét kapunk. E tulajdonság miatt ezt a színkeverési módot kivonó (szubsztraktív) színkeverésnek nevezzük. A gyakorlatban azonban mégsem kapunk a három szín összekeverésével megfelelő feketét, ezért fekete festéket is használnak a nyomtatáshoz. Ha egy sRGB rendszerű képet akarunk nyomdában, például egy folyóiratban történő megjelenés céljából kinyomtatni, akkor a nyomaton megközelítőleg egzakt módon csak a két rendszer közös területére eső színű pontok jelenhetnek meg, az azon kívülre eső színű sRGB képpontok színe valamilyen módon konvertálásra kerül valamilyen hasonló, a CYMK rendszerben megjeleníthető színre.

A HSV színmodell

Ez tulajdonképpen az RGB színrendszer más, a hétköznapi élet által használt fogalmakat használó modellezése. Az RGB színrendszer három színcsatornáját használva nem könnyű egy adott szín kikeverése, mert ez a modell távol áll az ember gondolkodásától, színekről alkotott fogalmaitól. A HSV színrendszer a színeket színárnyalat (Hue - H), telítettség (Saturation - S), és világosság (Value - V) értékekkel írja le. Szokásos elnevezése még a HSB is, ekkor a Value helyett Brightness - fényesség elnevezést használnak. Ezt a modellt egy csúcsára fordított kúppal szokták ábrázolni.

color_cone
C. ábra

A C. ábrán a HSV színkúpot láthatjuk, a felénk eső oldalon egy cikket kimetszve belőle. Középen, a kúp csúcsától az alapjának közepéig terjedő szakasz mentén a szürke árnyalatai helyezkednek el. A csúcsnál a legsötétebb, a fekete, illetve az alapkör közepén a legvilágosabb, a fehér. A V érték a világosság értékét mutatja százalékban, 0% a fekete, 100% a legvilágosabb. A H értéke fokban van megadva, és a színezetet választhatjuk ki segítségével. Értéke 0-360 fok között lehet, a 0 foknál a vörös, 60 foknál a sárga, 120 foknál a zöld, 180 foknál a zöldeskék (ciánkék), 240 foknál a kék, 300 foknál a magenta (a bordó és a lila közötti szín) helyezkedik el. Az S telítettség a kúp magasságvonalától a palástja felé a kör sugara mentén növekszik, bármely, az alapkörével párhuzamos metszeti körét is vesszük a kúpnak. Középen 0%, ott nincs telítettség, ezért szürkét kapunk, a palástnál pedig 100%, ott helyezkednek el a legtelítettebb színek. A kissé telített (1-10%) szürkének látjuk, de már meg tudjuk különböztetni, hogy "meleg" (vöröses, sárgás) vagy "hideg" ("kékes) szürkét látunk-e. A pasztellszínek 10-30% telítettségűek, a gyakorlatban környezetünkben tapasztalható erőteljesebb színek általában 30-65% telítettségűek. A 65-90% telítettség a telített színeket jellemzi. A 90-100% csoportba a túltelített színek tartoznak, ezekkel óvatosan kell bánni, mert a színkorrekciók kevéssé változtatják a túltelíített színeket, így nem lehet jól dolgozni velük. A D ábrán a kúp alapkörét láthatjuk.

colors
D. ábra

Ugy is mondhatjuk, hogy a H értékkel kiválasztjuk a tiszta színt, az S értékkel növeljük vagy csökkentjük a szín fehér tartalmát, a V értékkel növeljük vagy csökkentjük a szín fekete tartalmát. Amikor V értéke 0, akkor a másik két értéktől függetlenül feketét kapunk. Ha a V 100%, akkor van a legkisebb fekete tartalma a képnek. Ekkor, ha H értékével kiválasztunk egy színt, a 0% S értéknél a legnagyobb a kép fehér tartalma, és így fehér színt kapunk. Ha növeljük az S értékét, akkor megjelenik a választott szín pasztell árnyalatban, és 100% érétknél kapjuk a legtelítettebb színt. Ha most a V értékét elkezdjük csökkenteni, egyre sötétebb színárnyalatot kapunk, végül feketét.

A CIE Lab színmód

Problémát jelent, hogy látásunk bonyolultsága miatt két RGB vagy HSV rendszerben kiválasztott szín keverése matematikailag nem írható le. A számítógép által kiszámolt és megjelenített szín nem egyezik azzal, amit a gyakorlatban tapasztalnánk, ha azokat a színeket összekevernénk. Egyszerre minden probléma sajnos nem oldható meg. Vagy az eredmény világosságértéke jó, és a színezet torzul, vagy a színezet pontos, de a világosságérték nem pontos. Két modellt hoztak létre, a CIE Lab (ejtsd: elábé) modellt, amelyben a színezet pontos, és a CIE Luv (ejtsd: eluvé) modellt, amelyben a világosság pontos, és a színek torzulnak.
Az Lab színmód csatornái az "L", mint fényerő, "a", mint zöld és bíbor különbségi jele, "b", mint kék és sárga különbségi jele. Az "a" és "b" színcsatornák értéke negatív és pozitív is lehet. A CIELab színtér ellentétes színpárok különbségén alapul. Egy szín zöld és bíbor vagy kék és sárga egyszerre nem lehet. A D. ábrán láthatjuk, hogy ezek a színpárok egymással szemben helyezkednek el, emiatt egyetlen számértékkel kifejezhetjük azt, hogy egy szín mennyire zöld vagy mennyire vörös, illetve mennyire sárga vagy mennyire kék. Az "a" és "b" csatorna 0 értékeinél az L=0 a feketét, az L=100 a fehéret jelenti, az L közbülső értékei pedig a szürke árnyalatokat. Az "a" csatorna negatív értékei irányában nő az adott világosságú szürke árnyalat zöld tartalma, azaz egyre zöldesebb árnyalatot kapunk. Ha az "a" csatorna értékét pozitív irányba változtatjuk, akkor egyre pirosabb árnyalatot kapunk. A "b" csatorna negatív értékeinél a szín egyre erősebben kék, pozitív értékeinél egyre sárgább. Az Lab használatával a képernyőn látott színezet a valóságnak megfellő lesz, a világosságérték torzulása viszont a hisztogram segítségével könnyen korrigálható. Ezt a színmodellt használja például a photoShop a belső színábrázoláshoz, a műveletekhez, a színmérésnél a műszerekben is ezt használják, úgyhogy ez a színmodell is elterjedt a gyakorlatban.

Képformátumok

Számos képformátumot hoztak létre a számítástechnika fejlődése során. Mindegyik valamilyen módon képek digitális módon (számokkal) történő ábrázolását, tárolását szolgálja.

A képinformáció keletkezése a fényképezőgépben

Az objektív a képet a képérzékelőre vetíti. A képérzékelő sok, több millió pici érzékelő pontocska összességéből áll sorokba és oszlopokba rendezve, ezen kis érzékelőkből az exponálás végén kiolvasott értékek adják a keletkezett kép képpontjai tekintetében a megvilágítás eredményét. A képérzékelő analóg eszköz, színeket nem lát. Ahhoz, hogy segítségével színes képeket lehessen készíteni, minden kis érzékelő elé színszűrő (kék, zöld vagy vörös színű), úgynevezett Bayer szűrő kerül speciális elrendezésben úgy, hogy az egymással szomszédos képpontok érzékelői elé más és más színű kerüljön. Egy érzékelő pontocska tehát csak egyféle színű fényt érzékel. A képpontok leendő színének meghatározása olyan matematkai művelet eredménye lesz, amely felhasználja az adott érzékelőpontocska környezetében lévő többi kis érzékelőből nyert információt is.

A valóságban egy téma nagyon kontrasztos lehet, igen nagy fényességbeli különbségek lehetnek a legsötétebb és a levilágosabb részek között. A képérzékelő is jelentős kontrasztkülönbség átvitelére képes. A képérzékelő jele egy A/D átalakítóval digitalizálásra kerül. Az átalakító felbontása 10-16 bites szokott lenni a gyakorlatban, azaz a lefényképezett téma árnyalatterjedelmét (kontrasztját) ilyen felbontásban tudja feldolgozni. Például egy DSLR fényképezőgép 14 bites A/D átalakítóval rendelkezik, és az átalakító kimentén általában 8-9 fényértéknyi, sőt manapság akár 11 fényértéknyi árnyalatterjedelmet képes leképezni, mégpedig elvileg 16384 lépésben.

Látásunk akár 24 fényértéknyi kontraszt feldolgozására alkalmas amikor szemünkkel pásztázzuk a témát. Ha a téma egy részletét mozdulatlan szemmel nézzük, akkor maximum 5,2 fényérték feldolgozására alkalmas szemünk, ezt látjuk természetesnek. Emiatt nem mindegy, hogy a végeredményképpen kapott képen mekkora - a valóságból kiragadott - árnyalatterjedelmet valósítunk meg. Megjelenítő eszközeink által létrehozható kontrasztarány korlátozott - elég csak a fotópapírra gondolnunk - ezért a téma nagy kontrasztja esetén a rögzített vagy rögzíthető árnyalatterjedelemnek csak egy részét használjuk fel, vagy valamilyen módon összenyomjuk azt. Látásunk nem tűri, hogy a téma egyes motívumainak valóságban tapasztalt egymáshoz képesti kontrasztjától nagyon eltérjünk a képen, mert azt természetellenesnek érezzük.

Ha DSLR gépünk a téma 9 fényértéknyi kontrasztját képes rögzíteni, és 14 bites A/D átalakítóval rendelkezik, akkor a téma 9 fényértéknyi árnyalatterjedelmét (tegyük fel, hogy a téma ennyivel rendelkezik) a digitalizálás során 16384-féle számértékre konvertálja (0...16383 értékekre). Ha ebből 8 bites képet szeretnénk előállítani, akkor különböző problémákkal találjuk szemben magunkat. A problémák abból erednek, hogy a 8 bites kép színcsatornánként csak 256-féle árnyalatot tud megjeleníteni, azaz a teljes kontrasztarány leképezése mindössze 256 lépésben történhet. Monitorunk is nagy valószínűséggel sRGB színrendszert használ, amely színcsatornánként 8 bites felbontású. Ha az A/D átalakító kimentén kapott teljes árnyalatterjedelmet megjelenítjük (belesűrítjük) a 8-bites képbe, akkor két problémát tapasztalhatunk. Egyrészt ehhez össze kell nyomni a kontrasztot, így a látvány szemünknek természetellenes, "lapos" látszólag túl kis kontrasztú képet kapunk, mert a kép egyes részeinek egymáshoz képesti kontrasztja túl kicsi, és eltér a valóságban tapasztalható látványtól. A másik problémát az A/D átalakító és a kép felbontáskülönbsége okozza. Az A/D átalakító kimenetén a téma árnyalatterjedelme 16384 részre van osztva, amely biztosítja a téma árnyalatátmeneteinek kellő fokozatosságát. A 8 bites rendszer felbontása 16-od része ennek, amelynek az lesz a következménye, hogy a téma finom árnyalatátmenetei nem kellően fokozatosak lesznek, hanem az egymást követő számértékkel ábrázolt világosságárnyalatok között túl nagy fényességkülönbség lesz, ezért az átmenetet nem folyamatosnak látjuk. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a valóság 9 fényértéknyi árnyalatterjedelmét mindössze 256 részre osztjuk, ezért túl nagy fényességkülönbség lesz az egymást követő árnyalatok között. Ezt a jelenséget poszterizációnak is nevezik, és nagyon kellemetlen látványt eredményez. A másik egyszerű lehetőség az lehetne, hogy a 9 fényértéknyi árnyalatterjedelemből egyszerűen valahonnan középről kiragadunk egy 5 fényértéknyi részt, amelyet a képfájlban leképzünk. Ennek az lesz a következménye, hogy a kiragadott résznél sötétebb részek részletnélküli feketék ("bebukottak"), az annál világosabb részek részlettelen fehérek ("beégettek") lesznek, viszont a kép többi részének tekintetében az árnyalatátmenetek megfelelőek lesznek, a kép kontrasztját természetesnek érezzük. Ez persze csak akkor van így, ha megfelelő helyről választjuk ki azt a bizonyos 5 fényértéknyi részt. A harmadik lehetőségünk az, hogy ennél bonyolultabb módszert választunk a minél jobb eredmény érdekében. Többek között erre szolgál a RawTherapee.

Azt már most megállapíthatjuk, hogy ha olyan átalakítást végzünk a képen, amely a valóság túl nagy kontrasztrészét próbálja a képbe sűríteni, akkor az eredményként kapott kép egészét tekintve ugyanolyan lehet a kontraszt, a részleteket illetően "laposabb", kontrasztszegényebb lesz a kép, és természetellenesebb látványt nyújt.

A RAW és DNG formátum

Ezek a formátumok az A/D átalakító kimentén kapott információt tárolják (némi feldolgozás után). Ezek tartalmazzák a legnagyobb felbontásban a legtöbb információt a képről. Ebből kiindulva készíthetünk képeket, a sok tárolt információ tetszőleges részét felhasználva. Ezekben az állományokban nemcsak a képérzékelő adatai, hanem egyéb járulékos információk is tárolásra kerülnek. Tartalmaznak például JPEG formátumú bélyegképet, és számos adatot a kép készítésének körülményeiről. Ezen utóbbiakat metaadatoknak nevezzük. Ilyen metaadatok az EXIF adatok csoportja is, amelyek többek között a fényképezőgép típusát, az exponálás adatait, a használt objektív típusát, a fényképezőgép beállításait tartalmazza.

Míg a DNG szabványosított formátum, addig a RAW nem az, minden gyártó másképpen tárolja az érzékelő jelét, sőt esetleg még egy gyártón belül sem egységes az egyes fényképezőgép típusok által előállított RAW fájl szerkezete. Ennek a káosznak a megszűntetése céljából hozták létre a DNG (digitális negatív) formátumot.

JPEG formátum

RGB alapú, színcsatornánként 8 bites formátum. A fájl kiterjesztése legtöbbször .jpg. A fényképezőgépek ezt a formátumot alkalmazzák. A kisebb fájlméret elérése érdekében veszteséges tömörítést alkalmaz, ez azt jelenti, hogy keltkezésekor (a tömörítés során) az információ egy része elvész. A kitömörítés után nem pontosan az eredeti információt kapjuk vissza, csak ahhoz hasonlót, a kép minősége romlik. Ha ilyen formátumban mentünk valamilyen képfeldolgozó programból, általában egy 0 ... 100 tartományban megadható, hogy a rendelkezésre álló információból mekkora részt szeretnénk megőrizni. Ajánlom a 95 körüli érték alkalmazását. 80 alatt már nem jó a minőség, 90 felett pedig jó minőségű a kapott eredmény. Minél nagyobb értéket választunk, a kapott képfájl mérete annál nagyobb lesz, és az eredeti információból annál kevesebb vész el. JPEG formátumban csak akkor igazán érdemes menteni, ha a kép további feldolgozásra nem kerül.

Ha egy JPEG fájlt megnyitunk szerkesztésre valamilyen programban, majd elmentjük JPEG formátumban, akkor az történik, hogy a már megnyitáskor (az eredeti JPEG keletkezésekor) is információvesztésben szenvedő fájlban ismét információvesztést okozunk, azaz romlik a kép minősége. Helyesebb, ha veszteségmentes formátumot választunk a szerkesztés utáni mentéshez, mert akkor nem következik be ismét a veszteséges tömörítés miatti minőségromlás.

A JPEG formátum is alkalmas egyéb képinformációk tárolására.

TIFF formátum

Ennek a képfájlnak színcsatornánként a mentéskori választásnak megfelelően 8, 16 vagy akár 32 bites felbontása lehet (a szabvány szerint,  RawTherapee 8 vagy 16 bites felbontású mentésre biztosít lehetőséget). Veszteségmentes tömörítést is alkalmazhat a tartalom tömörítésére, azaz ebben az esetben a tömörítés nem okoz veszteséget, a kép teljes eredeti tartalma visszanyerhető, semmilyen információ nem veszik el, pontosan a tömörítés előtti állapotot kapjuk vissza. A veszteségmentes tömörítés miatt nem érhető el olyan kicsi fájlméret, mint JPEG esetén, még 8-bites felbontás esetén sem. A metainformációkat ez a formátum is tárolja. Fájlkiterjesztése .tif.

PNG formátum

Szintén 8 vagy 16 bites felbontása lehet színcsatornánként, és szintén veszteségmentes tömörítést alkalmaz. Fáljkiterjesztése .png.A PNG nem alkalmas metainformációk tárolására.

A monitor

Ahhoz, hogy az itt leírtakat értsük, el kell olvasni a monitor kalibrálásáról szóló fejezetet is.
Az lenne a kézenfekvő, ha arra a kérdésre, hogy milyen monitort használjunk, azt felelhetném, hogy olyat, amilyen rendelkezésünkre áll. De jó szívvel nem mondhatom ezt.

A monitor az információ megjelenítésére szolgál. Képe ugyanúgy képpontokból (pixelekből) áll, mint a digitális kép. Ugyanúgy rendelkezik felbontással, mint a kép, vagy a digitális fényképezőgép képérzékelője. Mivel ezen nézzük, ennek segítségével dolgozzuk ki képeinket, nem mindegy, hogyan látjuk azt, a valósághoz közeli módon, vagy teljesen eltorzult színekkel.

Grafikai, képszerkesztési, fotós munkához elvárás, hogy fizikailag alkalmas legyen a monitor 16 millió szín megjelenítésére. Fentebb láthattuk, hogy a készülékeinkben leggyakrabban alkalmazott sRGB színrendszer milyen kevés szín reprodukálására, megjelnítésére alkalmas az ember által látható spektrumhoz képest. Még amatőr szinten is elvárás, hogy monitorunk legalább az sRGB színrendszer színei döntő többségének (96-100%-ának) megjelenítésére alkalmas legyen.

Minden monitoron többféle felbontásban jeleníthetjük meg az információt. A képernyő fizikai (más néven "natív") felbontása esetén a megjelenítendő kép egy képponja megfelel a monitor egy képpontjának. A natív felbontás tulajdonképpen a monitor maximális felbontása.

Alapvetően kétféle monitor létezik:

  • hagyományos, katódsugárcsöves CRT monitor, amely ma már újonnan beszerezhetetlen
  • katódsugárcső nélküli, "lapos" LCD - TFT monitorok, ma ezek vannak elterjedve

A hagyományos, jó minőségű CRT monitor híresen jó minőségű volt, a lapos monitorok sokáig csak kullogtak utána, a CRT magasan verte mindet, azonban már nem gyártanak ilyet, és ma már gyártanak igen jó lapos monitort is, így erről nem sokat írok. Akinek CRT monitora van, és elfogadhatóan sikerül kalibrálnia, jó eredménnyel fogja tudni használni. A CRT monitorok azonban nem mentesek a káros sugárzástól, és rossz esetben a szemet is fárszthatják.

Ha lapos monitort választunk, legyünk körültekintőek, ha fontos, hogy képeinket elfogadhatóan lássuk viszont, és eredményesen dolgozhassuk ki. Lássuk a fontosabb szempontokat.

Paneltípus szempontjából alapvetően háromféle létezik:

  • TN paneles: Ez a legolcsóbb, ezért ezzel találkozhatunk leggyakrabban. Notebookok kijelzőjében, olcsóbb monitorokban találkozhatunk vele, de vigyázzunk, mert nemegyszer a drágább monitorok is TN panelesek. Reakcióidejülk a három típus közül a legjobb, így játékra ez a legalkalmasabb. Fizikailag csak 262000 szín megjelenítésére képes. Gyakorlatilag nem kalibrálhatók, ha a betekintési szöget kissé változtatjuk (kicsit más szögből nézzük), máris mást látunk. Véleményem szerint ez még amatőr szinten is alkalmatlan képfeldolgozásra. 
  • VA paneles: Jó színvisszaadás, nagyobb betekintési szögben is színhelyes kép, ez már alkalmas képfeldolgozás céljára. A legjobb kontrasztarányt nyújtja (1:1500), színhelyessége nem éri el az IPS panelét. Reakcióideje ennek a leghosszabb.
  • IPS paneles: Kiváló színvisszaadás, nagyobb betekintési szögben is színhelyes kép, a TN panelnél nagyobb válaszidő jellemzi. Fizikai (nem dinamikus) kontrasztaránya alacsonyabb (1:1000) a TN panelnél. Reakcióideje a másik két típus között helyezkedik el. Jól kalibrálható. Tökéletesen alkalmas képfeldolgozás céljára.

Az alábbi fontos szempontokat is vegyük figyelembe:

  • Háttérvilágítás tekintetében ma már LED háttérvilágítású típust érdemes vásárolni, megfelelhet a W-LED-es típus is.
  • A dinamikus kontrasztnak kikapcsolhatónak kell lennie. Ha nem kikapcsolható, a monitor nem felel meg céljainknak.
  • Lehetőleg olyan monitort válasszunk, amely nem használ PWM-et (Pulse Width Modulation, impulzus-szélesség moduláció) a háttérvilágítás fényerejének szabályozásához. Erről a paraméterről sanos legtöbbször nem tesznek említést a monitor specifikációjában sem. A PWM-et nem alkalmazó (no-PWM) monitorokról itt találhatunk egy listát: http://www.tftcentral.co.uk/articles/flicker_free_database.htm
  • A monitor a színeket három alapszín keverésével állítja elő. Az egy képpontot alkotó három, különböző színű pici vonalkák (subpixelek) sorrendje sem mindegy. Képek megjelenítésénél mindegy, de a fontok (betűk) generálásakor történő élsimítás nem megfelelő eredményt ad, ha a számítógép operációs rendszerében nem állítható be a megfelelő subpixel sorrend. A szokásos subpixel sorred RGB vagy BGR. A mai Windows és Linux operációs rendszereknél általában a subpixel sorrend beállítható, MAC rendszernél ez problémát jelenthet. Ha MAC rendszerhez választunk monitort, legyünk erre tekintettel.

Egy belépő szintű, a fentieknek megfelelő monitor 50-60000 forintért vásárolható meg. Én jelenleg Dell P2314H típusú 23"-os IPS paneles, LED háttérvilágítású, no-PWM, BGR subpixel sorrendű monitort használok Linux operációs rendszerrel. A monitor könnyen kalibrálható, már a gyári beállítása is majdnem tökéletes.

A TFT-LCD monitorok lehetőséget adnak a kép digitális élesítésére. Ha fényképet szeretnénk kidolgozni, akkor azt a maga valóságában szeretnénk látni. Látnunk kell, hogy képünk elég éles, vagy még egy kis élesítésre szorul. Ha a kidolgozáshoz használt monitor automatikusan élesíti a megjelenített képet, akkor az félrevezethet bennünket.

Hogyan állítsuk be monitorunkat fénykép kidolgozásához?
  • Grafikai munkákhoz és kalibráláshoz a monitor natív felbontását használjuk.
  • Lehetőleg ne analóg módon (VGA kábel), hanem digitálisan vigyük át a jelet a számítógép és a monitor között (DVI vagy HDMI).
  • Kapcsoljuk ki a dinamikus kontrasztot.
  • Az élesítést kapcsoljuk ki (állítsuk 0 értékre).
  • Ha a színhőmérséklet állítható, állítsuk 6500 K-re.
  • Kapcsoljunk ki minden olyan "segédletet", amely a természetestől eltérő képmegjelenítést eredményez.

A többi beállításról a kalibrálás kapcsán szólok.

A monitor kalibrálása

A számítógép kiszámítja, hogy egy képpont milyen színárnyalattal jelenjen meg monitorunkon, és a kiküldi a jelet a monitornak. Ha a monitor nem megfelelően jeleníti azt meg, akkor nem azt látjuk a képernyőn, amit kellene. A képet látszólag "jóra" korrigáljuk valamilyen szoftverrel, majd papírképet csináltatunk belőle, és meglepetten látjuk, hogy a kép borzalmas lett. Nem is lehetett más, mert a rosszul beállított monitorunkhoz "javítottuk fel" a képet, viszont a szolgáltató berendezése jól volt beállítva, és helyesen jelenítette meg a képi információt, amely ilymódon a valósághoz képest jelentősen torzult.

A monitor kalibrálása elengedhetetlen, még akkor is, ha csak amatőrként fotózunk, ne higgyük azt, hogy ez felesleges luxus. Nem luxus, hanem alapkövetlmény. Nem feltétlenül kell profi szakemberrel, hardveres műszert alkalmazva kalibráltatni monitorunkat, mert egy, egyébként jól beállított, hibátlanul működő monitort saját magunk is kalibrálhatunk olyan pontossággal, amely az a matőr munkához teljesen megfelelő. Elengedhetetlen, hogy a monitoron a fehér szín az fehér legyen, ezért is írtam, hogy a kalibráláshoz alapvetően jól beállított monitor szükséges, még akkor is, ha csak amatőr felhasználás a cél. A hibásan működő monitort szakszervizben javíttatni vagy beállíttatni kell. kis korrekciót sok monitornál a menübe lépve magunk is elvégezhetünk.

Egyszer újratelepítettem a linux operációs rendszeremet, és utána nem értettem egy darabig, hogy miért olyan furcsák az utóbb készített képeim. Elromlott a fényképezőgép? De mindkettő egyszerre, és egyformán? A képek a monitoron hirtelen mentek át sötétbe, a világosabb részek furcsán meszesek voltak, középárnyalatok valahogy hiányoztak. Megnéztem néhány régi képet is, azok is olyanok voltak. Ekkor jöttem rá, hogy a gamma korrekciót tartalmazó szkript a gép indulásakor nincs elindítva, és a rossz gamma okozza a problémát. A különbség nem kicsi, nem elhanyagolható volt, hanem nagyon szembetűnő. Ezért is mondom, hogy a kalibrálás alapvető fontosságú. A hiba elhárítása után persze helyreállt a rend.

Ahhoz, hogy jó eredménnyel kalibrálhassunk, olyan monitorral kell rendelkeznünk, amely grafikai munkára alkalmas, és ezért kalibrálható. Erről az előző részben írtam.

Úgy gondolom, hogy a legjobb CRT monitorok színvisszaadása a mai napig jobb, mint a modernebb technológiákkal gyártott olcsóbb monitoroké, és amelyek között csak igen drágán található olyan, amely professzionális munkára is alkalmas. Én egy olcsó LG Flatron monitort használtam sokáig, eredményesen.

A házilagos beállításhoz tesztábrákat használhatunk. Két szempontból kell beállítani a monitort.

  • a világos és sötét árnyalatok megkülönböztethetőségét kell beállítanunk a kontraszt és fényerő kezelőszervek segítségével
  • a gamma értéket kell beállítanunk

A gamma értékkel azt állítjuk be, hogy a köztes árnyalatok megfelelő világosságúak legyenek. Ha egy szürkeskálát tartalmazó tesztkép úgy van elkészítve, hogy vizuálisan egyenletesen, egyenletes lépésközökkel következnek egymás után az egyes árnyalatok, akkor a monitoron is ezt kell látnunk. Ugyanez érvényes a színes árnyalatokra is. A gamma érték jó beállítása esetén a kép adott világosságú része a monitoron is megfelelő világossággal jelenik meg. Nem sötétebben és nem világosabban. A kalibrálás előtt főleg CRT monitor esetén várjunk egy ideig, hogy a monitor bemelegedjen. A beállításkor a környezet ne legyen túlságosan világos, mert az meghamisítja a sötét árnyalatok érzékelését. A lentieken kívül ai interneten sok más beállító ábra is található. A lenti beállítóábrák teljes méretben letölthetők a jobb gombbal rákattintva, majd "Kép mentése másként" menüponttal. Töltsük le, állítsuk be a monitor natív (fizikai) felbontásának megfelelő felbontást, és 100% nagyításban nézzük azokat, mert egyébként hamis eredményt kapunk (főleg a gamma beállításakor).

Az E ábrán a szürkeárnyalatok láthatók a fehértől a feketéig, meglehetősen nagy lépésközzel. Ez az első, durva beállításhoz megfelelő. A képet töltsük le, majd teljes képernyős módban nézzük monitorunkon.

 
E ábra

A beállításhoz a monitor fényerőszabályzóját állítsuk maximumra, majd addig csökkentsük a fényerőt, amíg a legsötétebb árnyalat feketének nem látszik. Utána a kontraszt szabályzóval állítsunk be olyan értéket, hogy minden árnyalat jól látszódjon.

 
F ábra

Az F ábra szintén letölthető teljes felbontásban. A beállítás finomítására szolgál. Nézzük teljes képernyős módban, és finomítsuk a beállítást úgy, hogy a háttér fekete legyen, se az árnyalatok megkülönböztethetőek legyenek. Az árnyalatok között már igen kicsi a különbség, lehetséges, hogy például a két legsötétebb árnyalatot nem tudjuk megkülönböztetni. Lehet, hogy csak a környezet túl világos ahhoz, hogy ilyen kis különbséget észleljünk.

 
G ábra

Ezt az ábrát szintén letölthetjük teljes felbontásban, és ellenőrizzük monitorunkon, hogy az egyes árnyalatok elkülönülnek-e.

A gamma értékét 2,2-re kell beállítanunk. A helyes beállításhoz a monitor natív felbontását kell használnunk. A beállításra több eltérő módszer is lehetséges. Előfordulhat, hogy monitorunkon is állítható. Sok esetben a video driver kezelőfelülete is biztosít gamma korrekciós lehetőséget. Vannak segédprogramok is, amelyek a beállításban segítenek, illetve Linux operációs rendszer esetén a xgamma programmal lehet beállítani, amely az operációs rendszerrel feltelepül gépünkre. Én, miután Linux rendszert használok, az alábbiakban annak beállítását ismertetem, de Windows vagy MAC rendszert használók is sok cikket találhatnak az interneten a beállítás mikéntjéről.

Ha kiadjuk terminálban az xgamma parancsot (amely így magában kiadva lekérdezi az aktuális értéket), valószínűleg ezt látjuk: Red  1.000, Green  1.000, Blue  1.000. Azaz a gamma értéke mindhárom RGB színcsatornára 1. Ez az alapértelmezés, azaz valószínűleg még nem volt beállítva a gamma gépünkön.

gamma
H ábra

A gamma beállítására szolgáló tesztábrákat mindig letöltve gépünkre, valamilyen képnézegető programmal, 100% nagyításban, azaz eredeti méretben, a képernyő közepén megjelenítve, 1-2 m távolságról nézzük. Ez nagyon fontos, ha nem így teszünk, akkor hamis eredményt kapunk. Az Internet explorer egyes verziói bizonyos tesztábrákat hamisan jelenítenek meg, ezért az a legjobb, ha nem böngészőt használunk a teszthez. A H ábrát töltsük le, és 100% méretben, lehetőleg fekete háttérrel, a monitor közepén, távolabbról nézzük. A jelenlegi valós gamma értéke a közepesen szürke árnyalatokra azzal az értékkel egyenlő, amely számérték háttérszíne egybeolvad a tőle balra lévő területtel. Akkor van jól beállítva ha a 2,2 számérték alatti árnyalat világossága azonos a kép bal szélén lévő terület világosságával. Ha nem így van, akkor azt korrigálni kell. Ha kisebb a tényleges gamma, akkor növelni kell, ellenkező esetben csökkenteni.

A szükséges korrekció kikísérletezéséhez a Linux rendszerben szintén az xgamma programot használjuk. Ha a gamma túl kicsi, akkor hajtsuk végre a terminálban az "xgamma -gamma 1.1" parancsot, és nézzük meg az eredményt. Addig kísérletezgessünk a különböző számértékekkel, amíg a gamma 2.2 nem lesz.

gamma_3
I ábra

Az I ábrát megtekintve azt kell látnunk, hogy távolabbról szemlélve mindhárom nagy négyzet és a benne lévő kis négyzetek világossága egyforma, azaz a kis négyzetek nem különülnek el a nagy négyzetektől. Ha így van, akkor a világosabb, közepes és sötétebb szürkeárnyalat is helyesen jelenik meg.


gamma-2
J ábra


Az J ábrán azt ellenőrizhetjük, hogy a színek egyensúlyban vannak-e. Ha igen, akkor távolabbról nézve a négyzetek beleolvadnak a háttérbe. Ha nem, akkor az egyes színek tekintetében a gammaérték nem megfelelő.

Ellenőrizhetjük a színegyensúlyt az alábbi ábra segítségével is. Töltsük le eredeti felbontásban, és 100% méretben nézzük 1-2 méterről.

 
K ábra

Mind a négy színű területen a középső, vízszintesen csíkozott résznek egybe kell olvadnia a környezetével.


gamma_color
L ábra

Az L ábrán egy másik jól hasznosítható beállító ábra látható. A gamma beállítása akkor jó, ha a színes csíkok eltűnnek, és szürke felületet látunk.

Ha nem így van, akkor korrekciót kell alkalmazni. Linux esetén az alábbi parancsokkal színcsatornánként is beállíthatjuk a gammát.

xgamma -rgamma x.xxx
xgamma -ggamma x.xxx
xgamma -bgamma x.xxx

Ha mindent jónak találunk, ellenőrizzük végig újra a tesztábrák segítségével, ha kell korrigáljunk ismét. Ha minden jó, akkor Linux esetében ahhoz, hogy a gamma beállítások ne vesszenek el a gép kikapcsolása után, létre kell hozni valahol egy fájlt például xgamma_init.sh néven, nálam ez egy, a Linux rendszertől különálló meghajtón lévő xgamma nevű könyvtárban van. Bele kell írnunk a helyes beállításhoz tartozó parancso(ka)t. A fájlt végrehajthatóvá kell tennünk, (jobb gomb, Tulajdonságok, jogosultságok), majd gondoskodni kell róla, hogy a szkript a számítógép bekapcsolása után automatikusan végrehajtódjon. Például xubuntu oprendszer esetén a Beállításkezelő, Rendszer, Munkamenet és indítás, Automatikusan induló alkalmazások fülön adható hozzá szkriptünk. A gép újraindítása után terminálban az xgamma parancs kiadásával ellenőrizhetjük, hogy beállításunk érvényesült-e valóban.

Végső ellenőrzésként írjuk be a google keresőbe a "calibration test image" szöveget, válasszuk a "Képek" találatokat, és töltsünk le néhány tesztképet, és nézzük meg azokat 100% nagyításban. Ha nem vagyunk elégedettek a látottakkal, akkor ellenőrizzük ismét a beállításokat.

Ha jó a monitorunk, akkor akár egyórai munkával is célt érhetünk, ennyi befektetést pedig mindenképpen megér.

Miután a gamma-korrekciót nem a monitor beállításával, hanem számítógépünkben korrigáltuk, ez a beállítás csak a beállításkor használt monitorpéldány-számítógép párosra vonatkozik, ha másik monitor vagy számítógép használatára térünk át, akkor a kalibrálást ismét el kell végezni.

Ha sikerült, akkor nagy lépést tettünk előre. Tudom, hogy ez a módszer nem tökéletes, de a semminél sokkal-sokkal jobb.

Most térjünk át a Rawtherapee ismertetésére.

A munkafolyamat

A Rawtherapee használata során először kiválasztjuk azt a képet vagy képeket, amelyeket módosítani szeretnénk, majd elvégezzük a módosítást (kidolgozzuk a képet). A szerkesztés során nem keletkezik semmiféle kidolgozott kép (jpg, tif vagy png), hanem csak információ keletkezik arról, hogy milyen paraméterekkel, milyen műveleteket hajtottunk végre a képpel a kidolgozás során. A kidolgozás megtörténhet azonnal a szerkesztés befejeztével, vagy ami ajánlott, a képet a feldolgozási sorba helyezhetjük, és a feldolgozás automatikus elindulásával vagy manuális elindításával (ez utóbbi ajánlott) elkészülnek képeink. A RawTherapee sohasem módosítja RAW vagy DNG fájlunkat.

Kép(ek) kiválasztása

A szerkesztendő fájl (RAW, DNG, JPG, TIF, PNG) kiválasztására az állományböngésző szolgál. Igen jól átgondolt szűrésre van lehetőség. Képeinket csoportosíthatjuk, szűrhetjük akár a képkészítés paraméterei szerint is.

Kidolgozás

A képet szerkesztés módban dolgozzuk ki a rendelkezésre álló eszköztár segítségével. Ha valamit változtatunk a képen, egy feldolgozás indul el, amelynek révén az előnézeti képen illetve a kinagyított részleten a művelet eredménye látható lesz. Vannak olyan eszközök, amelyeknek a hatása csak legalább 100%-os nagyításban látható, ennél kisebb nagyításban nem. Ezek használatakor elengedhetetlen, hogy nagyítót használjunk, és a kinagyított részletképen megfigyeljük a művelet hatását. Tipikusan ilyenek például a "Részletek" fül eszközei. Az előzmények vagy pillanatképek segítségével bármikor visszatérhetünk egy előző állapothoz, és onnan folytathatjuk a kidolgozást. A kidolgozás során csak a végrehajtott műveletek, beállított paraméterek eltárolása történik meg, magának a képnek az előállítása (JPEG, TIFF vagy PNG) nem.

Feldolgozási sorba helyezés vagy mentés azonnal

Ha végeztünk egy kép kidolgozásával, a képfájl előállításához lehetőségünk van az azonnali mentést választani, vagy választhatjuk a kép feldolgozási sorba történő helyezést. Ez utóbbit ajánlom. Ha már minden szükséges képet kidolgoztuk, és mindet elhelyeztük a feldolgozási sorba, akkor indítsuk el a sor feldolgozását, amikoris az eltárolt kidolgozási paraméterek alapján egymás után előállítja a RawTherapee a képfájlokat. Ez hosszabb ideig is eltartó, erőforrásigényes művelet lehet, ezért hagyjuk a gépet magára, és kortyolgassunk el egy meleg teát, vagy igyunk egy tonikot. A feldolgozási sor feldolgozásának végét beszéddel is jelzi, ne ijedjünk meg, ha megszólal.

A kidolgozási információ megőrzése

A kidolgozási információt (tulajdonképpen a kép kidolgozásakor végzett munkánkat) .pp3 kiterjesztésű fájlban tárolja a RawTherapee, és automatikusan elmenti a lemezre a RAW vagy DNG fájl mellé. Választhatjuk azt a lehetőséget is, hogy a .pp3 fájlt elmentsük a képfájl mellé is. Ez fontos dolog. A RAW vagy DNG fájl mellé mindig csak a .pp3 fájl legutóbbi állapotát menti el, felülírva (ha van) az előzőt. Ha egy RAW vagy DNG fájlból többféle kidolgozással a képfájl több változatát szeretnénk létrehozni, akkor célszerű a .pp3 fájlt a képfájl mellé is elmenteni, mert így minden változat mellett ott van a .pp3 fájl, benne az információ, hogy a kiindulási fájlból (pl. RAW vagy DNG) milyen műveletek eredményezték az adott képfájlt. Ez azért jó, mert ha behívjuk szerkeszteni a RAW vagy DNG fájlt, akkor betölthetjük a kiindulási alapként szolgáló .pp3 fájlt, és folytathatjuk a kidolgozást az elmentett állapotból.

Az előzményeket és a pillanatképeket a RawTherapee jelenlegi változata nem őrzi meg, ha kilépünk a szerkesztésből, bezárjuk a programot, akkor ezek elvesznek.

A képernyő felépítése

Fülek

A RawTherapee képernyőjén legfelül láthatók a fülek, mégpedig az állományböngésző (Ctrl-F2), a feldolgozási sor (Ctrl-F3), illetve a szerkesztésre megnyitott képek.

Panelek

Az egyes fülekre kattintva látható képernyőn a bal oldali, a középső és a jobb panel látható. A bal oldali és a jobb oldali panel szélessége az egérrel változtatható, illetve ezek össze is csukhatók, ezáltal nagyobb terület jut a középső panelnek.

A kezelőfelület nyelve

A beállításokban kiválaszthatjuk a magyar nyelvet, és több kinézet közül választhatunk. A munkához én általában nem a képernyőképeken látható világos hátteret használom, de írásomhoz praktikus, mert minden jól látszik rajta.

Az állományböngésző

Az 1. ábrán a betöltődött program fő ablaka látható.

A képernyő elemei


rt_file_browser_1
1. ábra

Legfelül a fülek találhatók (1/8), az ábrán kettő: Állományböngésző, és a Kötegelt feldolgozási sor. Ha szerkesztésre nyitunk meg egy képet, akkor az is megjelenik ebben a sorban egy külön fülön. Az ábrán az állományböngésző fül az aktív, ennek elemeit láthatjuk.
A kezelőfelület három panelből áll: a bal oldali (1/1), középső (1/2) és jobb oldali (1/3).
A bal oldali panel elemei:
1/4: meghajtók és kedvenc helyek.
1/5: hozzáadhatunk és törölhetünk kedvenc helyet.
1/6: választhatunk a legutóbbi könyvtárak között.
1/7: böngészés a kiválasztott meghajtó könyvtárai között. Ha egy könyvtárra duplán kattintunk, akkor annak tartalma a középső panelen láthatóvá válik bélyegképek formájában.
A középső panel elemei:
1/9: megjeleníti az aktuális könyvtár útvonalát. Ide be is írhatunk egy útvonalat.
1/12: frissítés. Frissíti a bélyegképeket az útvonal (1/9) alapján.
1/10: ikonok a böngészés, kiválasztás műveleteihez. Az ikonok a képernyő kis (1024x768) felbontása miatt egymásra csúsztak.
1/13: keresés. Rákattintva vagy Ctrl-F megnyomása után beírhatunk egy fájlnevet vagy annak töredékét, majd megnyomva az Enter billentyűt, csak a beírt fájlnévnek megfelelő bélyegképek jelennek meg, és közülük választhatunk. Ha például beírjuk a 0 számjegyet, majd Entert nyomunk, akkor csak azokat a képeket látjuk, amelyek fájlnevében a 0 szerepel.
1/14: üríti a találati listát, visszatérünk a keresés előtti nézethez.
1/11: Az ikonsor alatt az éppen böngészett mappában lévő, a választás feltételeinek megfelelő képek láthatók bélyegképek formájában, alapértelmezetten a RAW vagy DNG fájlokban tárolt JPEG bélyegképekből. Ha egy képet már behívtunk a szerkesztőbe, akkor a RawTherapee elment a képet tartalmazó könyvtárba egy .pp3 kiterjesztésű fájlt, amely a képen eszközölt változtatásainkat tartalmazza. Ha nem csinálunk a képpel semmit, csak belépünk a szerkesztőbe, majd azonnal kilépünk onnan, akkor csak az alapértelmezett műveleteket hajtja végre a program, és ennek hatása egyből látszik a képen. ha van elmentve a RAW vagy DNG fájl mellé .pp3 fájl, akkor a bélyegképeket a RawTherapee a RAW fájlból állítja elő a .pp3 fájl tartalma alapján, azaz a bélyegképen láthatóvá válik az előző szerkesztés (kidolgozás) hatása.
Egy bélyegképre rákattintva az kijelölt lesz. Több kép kijelölése céljából tartsuk nyomva a Ctrl billentyűt, és így kattintsunk rá a kijelölni kívánt képet. A képek egy tartományát úgy is kijelölhetjük, hogy az első képet kijelöljük, majd a Shift gomb lenyomása mellett az utolsó képre kattintunk.

A 2. ábrán az 1/10 ikonok láthatók nagyobb méretben. Az ábra elkészítése előtt rákattintottunk az 2/1-es ikonra, amely elrejtette a bal oldali panelt, így már az ikonok nem csúsznak egymásra, és minden jól látható.

rt_file_browser_3
2. ábra

Elég rákattintani a megfelelő ikonra, hatása azonnal érvényesül. A különböző szűrési feltételekkel a kiválasztott könyvtár képei közül választhatunk.

2/1: a bal oldali panel megjelenítése/elrejtése (l - kis L betű - billentyű) . Ha elrejtjük, több hely marad a képernyőn a középső panel számára.
2/2: a könyvtárban lévő összes fájl mutatása
2/3: csillaggal meg nem jelölt képek mutatása.
2/4-2/8: 1...5 csillaggal megjelölt képek mutatása.
2/9: még nem szerkesztett képek megjelenítése (6).
2/10: szerkesztett képek megjelenítése (7).
2/11: a RawTherapee saját kukája tartalmának megjelenítése/elrejtése.
2/12: a bélyegképen megjelenő információ megjelenítése/elrejtése.
2/13: bélyegkép kicsinyítése.
2/14: bélyegkép nagyítása. A bélyegképek memóriát foglalnak. A beállításokban megadhatjuk a bélyegkép maximális méretét, amelynél nagyobbra az nem nagyítható.
2/15: "Kéz" eszköz (N).
2/16: képrészlet kivágása (C).
2/17: vízszintes/függőleges vonal kijelölése a kép elforgatásához (S). Kijelölhetjük például a horizont vonalát, amely fényképezéskor ferdére sikerült, és amelyet vízszintesnek szeretnénk látni. A kijelölés után a RawTherapee azonnal vizszintesre állítja azt.
2/18: kép forgatása balra.
2/19: kép forgatása jobbra.
2/20: kép függőleges tükrözése.
2/21: kép vízszintes tükrözése.
2/22: jobb oldali panel elrejtése/megjelenítése (Alt-L).
2/23: színcímke nélküli képek megjelenítése (Alt-`).
2/24: piros címkéjű képek megjelenítése (Alt-1).
2/25: sárga címkéjű képek megjelenítése (Alt-2).
2/26: zöld címkéjű képek megjelenítése (Alt-3).
2/27: kék címkéjű képek megjelenítése (Alt-4).
2/28: lila címkéjű képek megjelenítése (Alt-5).
2/29: korábban mentett képek megjelenítése (Alt-6).
2/30: mostanában mentett képek megjelenítése (Alt-7).

Jobb oldali panel elemei (1. ábra):

1/15: kidolgozás fül. Itt lehet beállítani a képkidolgozás, "szerkesztés" során a paramétereket. Az ábrán ez van kiválasztva.
1/16: szűrők fül. A képek metaadatok szerinti szűrését teszi lehetővé. Nemcsak címkék szerint választhatunk ki képeket, hanem a metaadatok alapján is.
1/17: exportálás fül. Expressz exportálás paraméterei választhatók, valamint a feldolgozási sorba helyezhetjük a képet.
1/18: művelet előrehaladás állapota.
1/19: beállítások.
1/20: teljes képernyős mód bekapcsolása/kikapcsolása.
1/21: kidolgozás fülei.
1/22: a kiválasztott kidolgozás fül (az ábrán az első, az Expozíció) műveletei láthatók itt.
1/23: feldolgozási előzmények.

rt_file_browser_2
3. ábra

A 3. ábrán is az állományböngésző látható, de a 2/1 ikonra kattintva elrejtettem a bal oldali panelt.

3/1: rákattintva a feldolgozási sorba helyezi a képet (Ctrl-Q).
3/2: csillaggal meg nem jelöltté tesz (Shift-~).
3/3: a megfelelő csillagra kattintva 1...5 csillaggal megjelöltté teszi a képet (Shift-1 ... Shift-5). Ha megjelölünk egy képet, ne feltétlenül értékítéletre gondoljunk. A lényeg az, hogy keresési szempontként választhatunk a különböző csillagszámmal megjelölt képek között.
3/4: egy kijelölt kép. Kijelölni rákattintással lehet, további képeket a Ctrl billentyű lenyomva tartása mellett rákattintva, képtartományt az elsőt kijelölve, majd a Shift lenyomása mellett az utolsóra kattintva jelölhetünk ki. A (Ctrl-A) mindet kijelöli). A képernyő semleges területére kattintás megszűnteti a képek kijelölését.
3/5: a zöld pipa jelzi, hogy a képhez tartoznak feldolgozási paraméterek (.pp3 fájl), azaz már meg volt híva szerkesztésre.
3/6: a kép felső részén néhány képinformáció jelenik meg. A 2/12 ikonnal kapcsolható a megjelenítése/elrejtése.
3/7: a kép kidolgozása és mentése megtörtént.
3/8: kép kukába dobása (Delete). A kép a RawTherapee kukájába kerül.
3/9: színcímke. A csillagok mellett színcímkéket is használhatunk, ezek szintén a képek kiválasztását segítik. Ha rákattintunk, akkor egy lenyíló menüből választhatunk színt, vagy színcímkével nem megjelöltté tehetjük a képet. A Shift-Ctrl-1 ... Shift-Ctrl-5 billentyűkombinációt is használhatjuk a kijelölt kép(ek) színcímkével történő megjelölésére.

rt_panel_resize_1
4. ábra

A jobb és bal panel szélessége az egérrel állítható a 4. ábrán látható módon. A panel határához állítva az egeret az egérkurzor átvált, és a bal illetve a jobb panel szélessége az egér húzásával változtatható lenyomott egérgomb mellett.

A kivágás eszköz működése


crop
5. ábra

A 5. ábrán a 2/16 kivágó eszköz alkalmazása látható. Rá kell kattintani a 2/16 ikonra, és az egeret a kivágni kívánt terület bal felső sarkára állítjuk, lenyomva tartjuk az egér gombját, lehúzzuk az egeret a kijelölni kívánt rész jobb alsó sarkába, majd felengedjük az egér gombjáát. A kép kijelölésen kívüli része sötét színű lesz. A kijelölés oldalaira állva az egérrel az egérkurzor a 5. ábrán látható módon kettős nyílra vált, és lehetséges a kijelölés oldalának eltolása. A kijelölt területen kívüli rész levágása csak a feldolgozás során fog megtörténni.

Szűrők fül


rt_filter_1
6. ábra

A szűrők fül lehetőségeit láthatjuk a 6. ábrán. lehetőségünk van szűrni a kiválasztott mappában lévő képeinket a metaadatok, azaz a felvétel körülményei (rekesz, záridő, stb) szerint.

Lokális menü

Ha a jobb gombbal rákattintunk egy képre, akkor egy lokális menüt kapunk. Ennek ismerete nem felesleges, mert vannak olyan funkciók, amelyek csak innen érhetők el.

rt_fb_local_menu_1
7. ábra

A képet megnyithatjuk szerkesztésre, a feldolgozási sorba helyezhetjük, a feldolgozási sorba helyezhetjük az exportálás fülön (1/17) található paraméterek alkalmazásával, illetve a kiválasztott mappa minden képét kijelölhetjük. A rank menüponttal a csillagjelölést megszüntethetjük, illetve a kívánt jelölést beállíthatjuk.

rt_fb_local_menu_2
8. ábra

Színcímkével láthatjuk el a képet, illetve törölhetjük a hozzárendelt színcímkét.

rt_fb_local_menu_3
9. ábra

Állományműveleteket végezhetünk: a képet a RawTherapee kukájába helyezhetjük (Delete), onnan visszaállíthatjuk (Shift-Delete), átnevezhetjük, véglegesen törölhetjük, törölhetjük úgy, hogy a feldolgozási sorból is eltávolítja, másolhatjuk és mozgathatjuk másik mappába.

rt_fb_local_menu_4
10. ábra

A profilműveleteknél a lehetőségek: Feldolgozási paraméterek másolása a vágólapra (Ctrl-C), feldolgozási paramétrek billesztése (Ctrl-V) vagy részleges beillesztése (Shift-Ctrl-V), feldolgozási paraméter hozzárendelése, profil részleges alkalmazása, egyedi profilkészítő futtatása, feldolgozási paraméterek (.pp3 kiterjesztésű fájl) törlése. A feldolgozási paraméterek hozzárendelésénél sok lehetőség közül választhatunk.

rt_fb_local_menu_5
11. ábra

Referencia feketekép műveletek: referenciakép kiválasztása, auto feketekép, mozgatás a "dark frame" könyvtárba.

rt_fb_local_menu_6
12. ábra

Flat field kép műveletek: kiválasztás, auto, "flat fields" könyvtárba mozgatás.

rt_fb_local_menu_7
13. ábra

Gyorsítótár műveletek: részleges és teljes ürítés.

A kuka

A RawTherapee az operációs rendszertől független, saját kukával rendelkezik. Egy képet a kukába helyezhetjük a bélyegkép sarkánál lévő kuka ikonra (3/8) kattintva, az egér jobb gombjával a képre kattintáskor megjelenő helyi menüből az Allományműveletek/Kukába dobás menüpontot választva, vagy egyszerűen megnyomva a Delete billentyűt.

rt_trash_1
TR. ábra

TR/1: kuka ürítése.
TR/2: kijelölt kép a kukában.
TR/3: visszaállítás a kukából (Shift-Delete).
TR/4: kuka megjelenítése/elrejtése.

A (Shift-Delete) minden kijelölt képet visszaállít.

Szerkesztés

Kétféle szerkesztési mód van. Egy szerkesztőfül vizszintesen vagy függőlegesen elhelyezkedő bélyegképekkel, illetve több szerkesztőfül. A beállításoknál választhatjuk ki, melyiket szeretnénk. Ha a több szerkesztőfület választjuk, akkor több képet is megnyithatunk egyidejűleg szerksztésre, amely kisebb erőforrással rendelkező gép esetén nem ajánlott. Ha az egy szerkesztőfület választjuk, akkor egyszerre csak egy képet tudunk szerkeszteni. Képet a szerkesztő ablakban megjelenő bélyegképek alapján tudunk.

Szerkesztés képernyő elemei

A beállításokban választhatjuk a több szerkesztőfül opciót. Ilyenkor minden egyes szerkesztésre megnyitott kép külön fülön jelenik meg, azaz egyszerre több képet is megnyithatunk szerkesztésre, kidolgozásra.

rt_edit_1
14. ábra

A 14. ábrán láthatjuk a több szerkesztőfüles képernyőt.
14/1: navigátor.
14/2: előzmények. Itt jelennek meg, amit a kidolgozás során változtattunk a képen. Ha egy előzőre kattintunk, visszatérünk egy korábbi szerkesztő állapothoz. Ebből a korábbi állapotból kiindulva is folytathatjuk a kidolgozást. Vagy rákattinthatunk akár több előzményre is egymás után, megszemlélve az előnézeti képen a változást az egyes szerkesztési fázisok tekintetében.
14/3: pillanatképek. Ha a + gombra kattintunk (vagy Alt-s), akkor egy pillanatképet menthetünk el a kidolgozás pillanatnyi állapotáról. Ha később rákattintunk egy elmentett pillanatképre, visszatérünk abba az állapotba, amikor azt elmentettük. A - gombra kattintva törölhetjük a kijelölt pillanatképet.
14/4: kiválasztott kép mentése (Ctrl-S).
14/5: kiválasztott kép hozzáadása a feldolgozási sorhoz (Ctrl-Q).
14/6: kiválasztott kép szerkesztése külső programmal (Ctrl-E). Ennek az a célja, hogy olyan módosításokat is elvégezhessünk a képpel, amelyet a RawTherapee nem támogat. Például feliratot helyezhetünk el így a képre. Az alapértelmezett külső program a GIMP, a beállításokban adhatunk meg ettől eltérőt. A RawTherapee mindig 16-bitesként adja át a képet, de a GIMP nem támogatja ezt a formátumot, azzal kezdi ténykedését, hogy 8-bitesre alakítja azt.
14/7: a feldolgozás folyamata. Ha kidolgozás során valamit változtatunk a képen, azonnal egy kidolgozás indul el annak érdekében, hogy a változást az előnézeti képen láthassuk.
14/8: előnézeti kép nagyításának aránya.
14/9: nagyító ablak megnyitása. Akár többet is megnyithatunk.
14/10: mindkét oldali panel megjelenítése/elrejtése (M).
14/11: jobb oldali panel megjelenítése/elrejtése (Alt-L).
14/12: előnézeti kép.


rt_navigator_1
15. ábra

A navigátor ablakban látjuk a teljes szerkesztés alatt álló képet. A piros keret jelzi a képen azt a területet, amely az előnézeti képen látszik, ez jelenleg a teljes kép. Ha kisebb terület látszik, akkor azt az egérrel ide-oda tologathatjuk a képen, és ahová állítjuk, az a képrészlet jelenik meg az előnézeti képen.

A kép alatt az a koordináta látszik, ahová az előnézeti képen mutatunk az egérrel. Legalul ennek a képpontnak a színadatai látszanak RGB, HSV, és LAB színmodell szerint.

rt_edit_6
16. ábra

Ha az előnézeti képet a 18/12 ikonra kattintgatva megnagyítjuk úgy, hogy az előnézti kép csak részképet mutat, akkor a navigátor képén a piros keret jelzi az előnézeti képen látható képrészt.

16/1: Ha a piros keretet a belsejében az egérrel megfogva mozgatjuk, akkor beállíthatjuk, hogy a kép mely részlete látszódjék az előnézeti képen.
16/2: Ha a kéz eszköz (2/15) van bekapcsolva, akkor az egérrel magát az előnézeti képet magát is mozgathatjuk a megfelelő képrészlet beállításához.


rt_history_1
17. ábra

Ha valamely előzményre kattintunk, visszatérünk a kiválasztott végrehajtása utáni állapotba, mintha az alatta lévők nem is lennének. Ha ebből az állapotból folytatjuk a kidolgozást, akkor a kiválasztott művelet alatti műveletek eltűnnek a listáról, és természetesen hatásuk is a képről. A (Ctrl-Z) megnyomására egy művelettel visszalépünk az előzmények listán.

Ha egy pillanatképre kattintunk, akkor visszatérünk ahhoz az állapothoz, amikor a pillanatképet elmentettük.

rt_edit_3
18. ábra

18/1: Előtte/utána nézet ki/bekapcsolása (B).
18/2: Szemcseppentő eszköz a fehéregyensúly beállításához (W). keressünk egy olyan helyet az előnézti képen vagy a kép kinagyított részletén, amelyet semleges szürkének szeretnénk látni (a fehér és a fekete is szürkének számít), és nyomjuk meg az egérgombot.
18/3: Az előnézeti kép háttérszíne. A felső a választott RawTherapee kinézet (Beállításokban választható) által meghatározott szín (8), a középső választása esetén a háttér fekete (9), az alsó választása esetén pedig fehér (0).
18/4-8: Előnézeti kép módok, az egyiket választhatjuk közülük. Részletesen lásd alább.
18/9: Túlexponált területek jelzése. Érzékenységi küszöbértéke a beállításokban módosítható.
18/10: Alulexponált területek jelzése. Érzékenységi küszöbértéke a beállításokban módosítható.
18/11: Előnézeti kép kicsinyítése (- billentyű, az egér görgőjével is működik).
18/12: Előnézeti kép nagyítása (+ billentyű, az egér görgőjével is működik).
18/13: Előnézeti kép képernyő méretéhez igazítása (f).
18/14: Előnézeti kép nagyítása 100%-ra (z).

Előnézeti kép módok

rt_default_switch
19. ábra

Egyik sincs bekapcsolva, ez a szokásos nézet. Ha valamelyik ki van választva és azt ki szeretnénk kapcsolni, egyszerűen kattintsunk rá ismét. Közülük egyszerre csak egy lehet bekapcsolva, ezért egy másik bekapcsolása egyúttal kikapcsolja az előzőleg bekapcsoltat.

rt_red_switch
20. ábra

A vörös színcsatorna képe látszik az előnézeti képen szürkeárnyalatos formában (r) (20. ábra).

rt_green_switch
21. ábra

A zöld színcsatorna képe látszik az előnézeti képen szürkeárnyalatos formában (g) (21. ábra).

rt_blue_switch
22. ábra

A kék színcsatorna képe látszik az előnézeti képen szürkeárnyalatos formában (b) (22. ábra).
 
rt_luminosity_switch
23. ábra

A világosságértékek látszanak (0.299*R + 0.587*G + 0.114*B) szürkeárnyalatos formában (v) (23. ábra).

rt_focus_switch
24. ábra

Fókuszmaszk előnézet (Shift-F). Az éles területek zölddel jelzettek. ha bekapcsoljuk, lassabb az előnézeti kép frissítése (24. ábra).
rt_edit_8
25. ábra

25/1: Fókuszmaszk be/kikapcsolása (Shift-F).
25/2: Az éles területek jelzése zöld színnel az előnézeti képen.

Túlexponált területek jelzése

rt_edit_10
26. ábra

26/1: Túlexponált területek jelzésének be/kikapcsolása.
26/2: Fekete színnel jelzi a túlexponált területeket.

Előfordulhat, hogy a kép látszólag jól exponált, a világosság hisztogram is ezt mutatja, ennek ellenére,ha bekapcsoljuk a túlexpozíció jelzését, olyan túlexponált területet jelez, amely látszólag nem túl világos, és nem is részlettelen fehér. Ezt az okozza, hogy valamely színcsatorna értéke a jelzett területeken túllépi a beállított küszöbértéket.

Alulexponált területek jelzése

rt_edit_9
27. ábra

27/1: Alulexponált területek jelzésének be/kikapcsolása.
27/2: Fehér színnel jelzi az alulexponált területeket.

Az indikátor valamely színcsatornának a küszöbértéknél kisebb értéke miatt is jelezhet.

rt_edit_7
28. ábra

28/1: Nagyító (lupe) eszköz. Rákattintva egy kis ablak nyílik meg, amelyen a kép egy kinagyított részlete látható. Több ilyet is megnyithatunk, a fenti ábrán kettő látható.
28/2: A nagyító eszköz egyik (nem kiválasztott) ablaka.
28/3: A másik nagyító ablaka, ez van kiválasztva. Az ablak kiválasztott lesz, ha rákattintunk.
28/4: A nagyítás mértékét növeli.
28/5: A nagyítás mértékét csökkenti.
28/6: A nagyítás mértékét 100%-ra állítja.
28/7: Kijelzi a nagyítás mértékét.
28/8: Nagyító bezárása.
28/9: A kiválasztott nagyító ablakhoz tartozó piros keret, amely mutatja, hogy mely képrészletet látjuk a kiválasztott nagyító ablakában. A piros keretet (magát a keretet) megfoghatjuk az egérrel, és a kívánt helyre mozgathatjuk a képen. Minden nagyító ablakhoz tartozik egy piros keret, de csak a kiválasztott ablakhoz tartozó látható.

A nagyító igen fontos eszköz, emlékezzünk arra, hogy a kidolgozás bizonyos műveleteinek eredménye csak 100% vagy annál nagyobb nagyítású képen látható, mert az ennél kisebb nagyítású képen (például magán az előnézti képen) a RawTherapee nem végzi el a műveletet, mert az túl sokáig tartana. Tipikusan ilyenek a kidolgozás "Részletek" fülén található műveletek.

Ha az "Egy szerkesztőfül" lehetőséget választjuk a Beállításokban, akkor egyszerre csak egy képet nyithatunk meg szerkesztésre. Kisebb erőforrással rendelkező gép esetén ez ajánlott.

rt_edit_2
29. ábra

29/1: Egy füles módban a kiválasztott könyvtár szűréssel kiválasztott bélyegképeii diaszalagszerűen jelennek meg. Kék háttér a szerkesztésre kiválasztott képet jelenti. A bélyegképeken felettük a már ismert kis ikonok láthatók.
29/2: A fül felirata egyfüles szerkesztés módban nem az éppen szerkesztett kép állományneve, hanem "Szerkesztő" (Ctrl-F4).
29/3: A bélyegképeket tartalmazó panelt erre az ikonra történő kattintással tudjuk elrejteni/láthatóvá tenni (Shift-L).

A beállításokban megadható, hogy a bélyegképek vizszintesen vagy függőlegesen jelenjenk meg.

rt_edit_4
30. ábra

30/1: szerkesztő képernyő fül (Ctrl-F4).
30/2: láthatóvá teszi a diaszalag bélyegképeket.

A szerkesztő képernyőn jobb oldali panelen felül található a hisztogram. A Beállításokban a bal oldalra is áthelyezhető.

A hisztogram egy oszlopdiagram. Rajta szorosan egymás mellett függőleges oszlopokat láthatunk (például 256 darabot). Az oszlopok összeérnek egymással, nincs közöttük távolság. A világosság hisztogramon a kép lehetséges világosságtartomány értékeinek felelnek meg az egyes oszlopok. A bal oldali oszlop jelképezi a legsötétebb (fekete) árnyalatot, a jobb oldali, a legvilágosabbat (fehéret), a többi a köztes értékeket. Az egyes oszlopok magassága azzal arányos, hogy az adott világosságú pontból hányat tartalmaz a kép. Ha nem tartalmaz egyet sem, akkor az az oszlop üres. Az összesített (nem színenkénti) világosságértékeket tartalmazó diagram a színcsatornák információiból úgy készül, hogy az egyes színcsatornákat az emberi látás tulajdonságainak megfelelően súlyozottan veszi figyelembe (zöld: 59%, vörös: 30%, kék: 11%). A színcsatornánkénti hisztogramok az egyes képpontok színcsatorna értékeiből készített hisztogramok.

rt_histogram_1
31. ábra

31/1: Vörös (R) csatorna hisztogramját mutatja/elrejti.
31/2: Zöld (G) csatorna hisztogramját mutatja/elrejti.
31/3: Kék (B) csatorna hisztogramját mutatja/elrejti.
31/4: CIELAB (Lab) világosság (L) hisztogramját mutatja/elrejti.
31/5: Színességi hisztogramot mutatja/elrejti.
31/6: Raw (minden beavatkozás előtti állapota szerinti) hisztogramot mutatja/elrejti.
31/7: Teljes vagy skálázott hisztogram mutatásának átkapcsolása.
31/8: RGB jelzősávot mutatja/elrejti.
31/9: RGB jelzősáv. Ha a "Kéz" eszközzel az előnézeti kép vagy annak kinagyított részletének egy pontjára mutatunk, akkor (csak akkor, ha a 31/9 ikonnal a sáv kijelzése be van kapcsolva) a sávon láthatjuk, hogy az adott képpont egyes csatornái valamint világossága a megfelelő hisztogram mely oszlopában helyezkedik el (a 0...255 értékeket jelképező vízszintes tengelyen). Ha a vizsgálni kívánt képpontra az előnézeti képen vagy a kinagyított részleten a jobb gombbal kattintunk, akkor az RGB jelzősávon kijelzett értékek rögzülnek (nem változnak) egészen addig, amíg az előnézeti képre ismételten nem kattintunk a jobb egérgombbal.
Segítségével például megkereshetjük, hogy mely képpontok tartoznak a kép legsötétebb részeihez, vagy a túl- illetve alulexpozíció indikátor által jelzett képpontra állva láthatjuk azt, ha valamely színcsatorna túl kicsi vagy túl nagy értéke miatt jelez az indikátor.
31/10: Jelzi, hogy az R, G, B, L hisztogramok közül melyek vannak bekapcsolva.
31/11: A vörös (R) csatorna hisztogramja.
31/12: A zöld (G) csatorna hisztogramja.
31/13: A kék (B) csatorna hisztogramja.
31/14: CIELAB (Lab) világosság (L) hisztogramja.

A diagramon az R, G, B csatornák hisztogramjának csak a határvonala látható, az oszlopok csak a világosság (L) hisztogramon látható, azaz ott szürke a határvonal alatti terület.

Ha a világosság hisztogram "nekifekszik" a diagram jobb oldalának, az azt jelenti, hogy a képen túl sok olyan képpont található, amely részlettelen fehér, azaz túlexponált.

Ha a világosság hisztogram "nekifekszik" a diagram bal oldalának, az azt jelenti, hogy a képen túl sok olyan képpont található, amely részlettelen fekete, azaz alulexponált.

A hisztogramról bővebben http://www.bykyny.hu/fenykepezes-hisztogram.shtml címen lehet olvasni.

Az előtte/utána nézettel jól megfigyelhetjük a változást.
rt_edit_11
32. ábra

32/1: Előtte/utána nézet ki/bekapcsolása (B).
32/2: Zárolás/Feloldás az Előtte nézetben. A Zárolás az Előtte nézetet változatlanul tartja, így több egymás után alkalmazott eszköz együttes hatása jól megfigyelhető. Ha a Zárolást feloldjuk, akkor az Előtte nézet mindig a legutoljára alkalmazott eszköz előtti állapotot mutatja, azaz egy eszközalkalmazással lemaradva követi a kidolgozást.

Kép mentése

Ha a szerkesztés képernyőn a 14/4 merevlemez ikonra kattintunk (vagy Ctrl-S), akkor a képet azonnal feldolgozhatjuk és elmenthetjük. A megjelnő képernyőn felül egy szokásos mentés ablak látható, alul pedig speciális beállításokat találunk.

rt_save_image_1
33. ábra

33/1: állományformátum választás (JPEG 8 bit, TIFF 8 vagy 16 bit, PNG 8 vagy 16 bit választható). Csak azonnali mentéshez választhatjuk ki.
33/5: Mentés azonnal. A feldolgozás az OK gombra kattintással megkezdődik, és a kép mentésre kerül a megadott könyvtárba a megadott néven.
33/6: A feldolgozási sorba, a sor elejére helyezés.
33/7: A feldolgozási sorba, a sor végére helyezés.
33/8: Force saving options: Mentési opciók érvényesítése. Ez csak akkor hatásos, ha a képet a feldolgozási sorba helyezzük. A kép az itt megadott mentési paramétereit veszi figyelembe a feldolgozási sorban a mentés során.
33/9: Ha ezt bejelöljük, akkornem írja felül a már azonos néven létező képet, hanem egy utótagot (pl. "-1") a nevéhez fűzve más néven menti.
33/2: JPEG formátum választása esetén a kép minősége (az információ hány százaléka maradjon meg). Állítsuk be például 95-re, hogy jó minőségű képet kapjunk. Ha kisebb értékre állítjuk, akkor kisebb képfájlt, de rosszabb menőséget kapunk.
33/3: Subsampling: a JPEG tömörítés minőségét befolyásolja. Balanced (kiegyensúlyozott, aránylag jól tömörít, aránylag jó minőség mellett), Best Compression (legnagyobb tömörítés), Best Quality (legjobb minőség) választható.
33/4: Feldolgozási paraméterek (pp3 fájl) mentése a kép mellé. Ajánlott ezt bejelölni.


rt_save_image_2
34. ábra

Ha TIFF formátumot választunk, akkor veszteségmentesen tömörített és tömörítetlen közül választhatunk.


rt_save_image_3
35. ábra

PNG formátum választása esetén a veszteségmntes tömörítés fokát választhatjuk ki.

8 vagy 16 bites képformátum

Ha a képet később tovább szeretnénk feldolgozni (magát a képfájlt), akkor mentsük 16 bites formátumba.

A feldolgozási sor

rt_batch_1
36. ábra

Kidolgozott képeinket a feldolgozási sorba helyezhetjük, és a feldolgozás indításával előállíthatjuk a képeket.

36/1: a feldolgozási sorban álló képek feldolgozás elindítása (Ctrl-F2). A feldolgozás a kidolgozás végtermékeként keletkezett pp3 kiterjesztésű fájl alapján történik.
36/2: feldolgozás leállítása.
36/3: Auto start. Ha ezt bejlöljük, és új képet helyezünk el a feldolgozási sorba, a feldolgozás azonnal elindul. Ennak használatát csak erős gép esetén ajánlom.
36/4: feldolgozási sor elejére mozgatja.
36/5: feldolgozási sor végére mozgatja.
36/6: bélyegkép.
36/7: eltávolítja a képet a feldolgozási sorból.
36/8: választása esetén az összes feldolgozott kép ebbe a könyvtárba kerül.
36/9: sablon használata a kép mentési helyének meghatározásához.
36/10: állományformátum választás (JPEG 8 bit, TIFF 8 vagy 16 bit, PNG 8 vagy 16 bit választható).
36/11: a tömörítéssel kapcsolatos paraméterek adhatók itt meg. A paraméterek függenek a választott állományformátumtól. JPEG esetén az ábrán látható JPEG minőség (hány százaléka maradjon meg az eredeti információnak) és a "Subsampling" adható meg. A Subsampling lehet a legjobb tömörítés (Best Compression), a legjobb arány a képméret-képminőség között (Balanced), valamint a legjobb képminőség (Best Quality).
TIFF kép esetén tömörítetlen és tömörített mód közül választhatunk itt, PNG esetén a veszteségmentes tömörítést állíthatjuk be egy csúszka segítségével.
36/12: Feldolgozási paraméterek mntése a kép mellé. Látszólag felesleges dolog, de nem az. Ajánlatos a bekapcsolása. Erről részletesebben "A munkafolyamat/Kidolgozási információ megőrzése" részben olvashatunk.
36/13: csökkenti a bélyegképek méretét.
36/14: növeli a bélyegképek méretét.

Ha egy bélyegképre jobb gombbal kattintunk, akkor egy lokális (helyi) menü jelenik meg a következő elemekkel: Mindet kijelöl, Elejére mozgatás, Végére mozgatás, Eltávolítás a sorból. Ha több kép van kijelölve, akkor a helyi menüből választva a műveletet, az minden kijelölt képpel végrehajtódik.

A 36/9 sablon használatakor a képen látható lehetőségeink vannak:

rt_batch_2
37. ábra

A sablon a feldolgozandó fájl helyének útvonal és fájlnév elemei segítségével határozza meg a feldolgozás során keletkező képfájl mentési helyét és fájlnevét. Az feldolgozandó fájl útvonalának egyes elemeit és állománynevét az alábbi jelölések helyettesítik:
%f: helyére az eredeti fájlnév kerül, a kiterjesztést a választott állománytípus határozza meg (36/10).
%d1, %d2...: az útvonal egyes könyvtárait jelképezik. A %d1 annak a könyvtárnak a neve, amely a feldolgozandó fájlt tartalmazza. a %d2 eggyel magasabb szintű könyvtár nevét, stb...
%p1, %p2...: A feldolgozandó fájl könyvtár útvonalát vagy annak egy részútvonalát jelképezi. A %p1 a teljes útvonalat jelenti, vagyis annak a könyvtárnak a teljes útvonalát, ahol a feldolgozandó fájl található. A %p2 az efeletti könyvtár teljes útvonalát jelent, és így tovább.

Lássuk ezt példákon:
A feldolgozandó RAW fájl egy Linux fájlrendszerben itt van: /home/tom/boy/images/2012-06-20/raw/DCR4251.CRW
A "2013-06-20" a kép készítésének dátuma, azaz RAW fájljainkat a kép készítésének dátuma szerint külön könyvtárban tároljuk.

A %f=DCR4251.
A %d1=raw; a %d2=2012-06-20; a %d3=images; a %d4= boy; a %d5=tom; a %d6=home.
A %p1=/home/tom/boy/images/2012-06-20/raw; a %p2=/home/tom/boy/images/2012-06-20; a %p3=/home/tom/boy/images; a %p4=/home/tom/boy; a %p5=/home/tom; a %p6=/home.

Ezeket a helyettesítő értékeket természetesen kiegészíthetjük valamilyen saját karakterekkel is.

Ha a képeket a RAW állományt tartalmazó könyvtárban lévő converted könyvtárba szeretnénk helyezni, ésaz ereeti fájlnevet a "_feld" kifejezéssel szeretnénk megtoldani, akkor ezt a sablont kell használni: "%p1/converted/%f_feld"

Ha a /home/tom/kepek könyvtárban úgy szeretnénk megkapni a képeket az eredeti fájlnevükkel, hogy megmaradjonak a dátum könyvtárak, akkor így adjuk meg: "%p5/kepek/%d2/%f".

Kidolgozás

A kép kidolgozását a jobb oldalon található eszköztár eszközei segítségével (1/21 és 1/22). Állományböngésző esetén az eszköztárnak öt füle van, szerkesztés módban megjelenik a hatodik is, a "Meta" fül.

A kidolgozás során valamilyen bemenő (kép)információból valamilyen kimenő információt, például JPEG képet kapunk. Minél jobb a bemenő információ, annál jobb lesz az eredmény is. Amikor fényképezünk, gondoljunk erre, és a lehető leggondosabban készítsük képeinket. Vonatkozik ez a rekeszérték vagy záridő kiválasztására, az ISO érzékenység beállítására, az élességállításra, a kép megkomponálására, exponáláskor a nyugodt kéztartásra vagy állvány használatára, és nem utolsósorban arra, hogy exponáljunk helyesen, szükség esetén a megfelelő korrekciót alkalmazva.

Néhány szót kell ejteni a kép kontrasztáról. Egy pontra nézve szemünk mintegy 5,2 fényértéknyi kontraszt átvitelére képes. Ha a kép látványa eltér a természetben megszokott látványtól, akkor az idegenül hat. Nemcsak az számít, hogy a teljes kép dinamikája hány fényértéket fog át, hanem az is, hogy a kép egyes részleteinek egymáshoz képesti világosságkülönbségei a megszokott látványt nyújtják-e. Ha egy nagy, például 8 fényértéknyi dinamikájú témát belesűrítünk egy kisebb, dinamika átvitelére képes 8 bites kimeneti (pl. JPEG) képbe, akkor az eredeti dinamikát össze kell nyomni. Az összenyomás miatt a kép egyes részletei között az eredetinél kisebb az árnyalatkülönbség, és ezért a kép kis dinamikájúnak, laposnak hat, nem nyújt természetes látványt. Másik probléma az, hogy a hogy a 8 fényértéknyi dinamikát a 8 biten ábrázolható 256 árnyalatértékre kell leképezni, amely azt eredményezi, hogy a képen a folyamatos átmeneteknél árnyalatugrások keletkeznek, túl nagy, és jól látható az egyes árnyalatlépcsők közötti különbség. Ezt a jelenséget poszterizációnak nevezzük, és mindenképpen kerülendő.

Kötegelt kidolgozás

Lehetséges a képeket állományböngészőben is kidolgozni, ha azokon csak egyszerűbb kidolgozási műveleteket kell végezni. Egy vagy több képet választhatunk ki a szerkesztéshez, és a program viselkedése függ attól is, hogy egy vagy több képet dolgozunk ki ily módon. Az eszköztár segítségével végezzük el a kidolgozást, majd helyezzük a képeket a feldolgozási sorba.

Ha egy képet választunk ki, akkor a csúszkák kezdő értékei lehetnek a Default profile szerinti értékek, vagy a legutóbbi szerkesztés szerinti értékek (ha létezik pp3 fájl). Ha a szerkesztőben is éppen meg van nyitva a kép, akkor a kötegelt szerkesztőben is valós időben megjelennek a szerkesztőben használt értékek, és fordítva.

Ha több kép van kiválasztva, akkor a csúszkák viselkedése a "Beállítások/Kötegelt feldolgozás" beállításai szerint kétféle lehet. Amely csúszkáknál értelmes a "Beállítások/Kötegelt feldolgozás" oldalon választhatunk a Hozzáad és a Beállítás mód közül. Amely csúszka itt nem szerepel, annál csak a Beállítás módnak van értelme.

A Hozzáad módú csúszka a kép kiválasztása után megváltoztatja az alapértelmezett értékét úgy, hogy annak beállított értéke hozzáadódjon minden egyes kijelölt kép megfelelő paraméter értékéhez. Ezt a módot relatív módnak is nevezhetjük. Ha egyik kép expozíció korrekció értéke a kép betöltödése után +1EV, egy másiké -0,3EV, akkor ha az expozívió korrekció csúszkát +0,5EV értékre állítjuk, az első képre vonatkoztatva az eredő expozíció korrekció +1,5EV, a másodikra +0,2EV lesz. A Visszaállítás gombra kattintva a csúszka 0 értékre áll vissza, és a képekre vonatkoztatva a kezdeti érték (+1EV, ill. -0,3EV) lép érvénybe.

A Beállítás mód (abszolút mód) használata esetén minden egyes képre vonatkoztatva a csúszka beállított értéke lesz érvényes. Az előző példa adataival ebben a módban mindkét képre vonatkozóan +0,5EV expozíció korrekció lesz érvényes. A Visszaállítás gomb a csúszkákat visszaállítja eredeti értékükre.

Bizonyos eszközök nem teljesen egyformán jelennek meg, ha azt az állományböngészőben kiválasztott képeken alkalmazzuk, illetve szerkesztő módban alkalmazzuk.

rt_exp_exp_1
38. ábra

Láthatjuk, hogy itt nem "Auto szint" gomb van, hanem jelölőnégyzet, és a csúszkák előtt engedélyező jelölőnégyzetek láthatók. Ugyanennek szerkesztés módban látható megjelenése lejjebb található.

Komolyabb kidolgozás szerkesztés módban lehetséges, mert ebben a módban számos olyan segíítő eszköz is rendelkezésre áll, amely állományböngésző módban nem, viszont így a képek kidolgozása csak egyesével lehetséges.

Eszköztár

Az ábrákon az eszköztár fülein mindig ikonok láthatók, de a Beállításokban ezek feliratokkal is helyettesíthetők.

A kidolgozáshoz számos eszköz rendelkezésre áll, de nem minden kép kidolgozásához kell minden ezközt használni, csak azt, amely a kívánt kép eléréséhez szükséges. Sokszor már egy-két eszköz alkalmazásával célt érhetünk. Ugyanannak a célnak elérésére több esetben több eszköz is rendelkezésre áll. A kép világosságát például tudjuk változtatni a HSV és a Lab színmódban is, vagy több módon elő tudunk állítani fekete-fehér képet.

Ha az eszkötár füleire kattintunk, akkor láthatóvá válnak az adott fülhöz tartozó eszközök.

rt_exp_1
39. ábra

39/1: Expozíció (Alt-E) fül.
39/2: Részletek (Alt-D, Details) fül.
39/3: Színek (Alt-C, Colors) fül.
39/4: Transzformáció (Alt-T) fül.
39/5: RAW (Alt-R) fül.
39/6: Metaadatok (Alt-M) fül.
39/7: Az Expozíció fül eszközei.

Az egyes eszközök megnyitásához az egér jobb vagy bal gombjával kell kattintani a megnevezésére. A jobb gombbal történő kattintás bezárja a fülön lévő többi eszközt, és csak az lesz kinyitva, amelyre kattintottunk. A bal gombbal történő kattintás a már megnyitott egyéb eszközöket nyitott állapotban hagyja.

Speciális vezérlőelemek

Két speciális elem kezeléséről írok ebben a részben: a csúszka, illetve a tónusgörbe.

Csúszka

A kidolgozás során számos paraméter értékét csúszka segítségével állíthatjuk be. A csúszka, illetve a hozzá tartozó elemek az alábbi ábrán láthatók.

rt_slider_1
40. ábra

40/1: Engedélyezés. Ez legtöbbször nincs.
40/2: Csúszka megnevezése.
40/3: Ezt megfoghatjuk az egérrel, és húzhatjuk.
37/4: Erre a sávra kattintva a bal gombbal kis mértékben változik a csúszka értéke. Ha a középső gombbal kattintunk (görgős egérnél a görgő benyomásával), akkor a csúszka arra a pontra ugrik, amelyre mutatunk.
40/5: A csúszka aktuális értéke.
40/6: Finoman növelhetjük/csökkenthetjük a csúszka értékét.
40/7: Alaphelyzetbe állítás.

A csúszkához három érték tartozik a memóriában.

1. Az "aktuális" érték, amikor a csúszkát valamely helyzetbe mozgatjuk.
2. Egy "alapértelmezett" érték, amelyet a programozó beleépített a programba. Ezt a visszaállítás (40/7) ikonra kattintással érhetjük el.
3. Egy "kezdeti" érték, amelyet a profil használt, amikor a kép betöltődött a szerkesztőbe. Erre akkor áll a csúszka, ha a Ctrl billentyű lenyomva tartása mellett kattintunk a visszaállítás ikonra.

Görbeszerkesztők

A görbeszerkesztők nagyon hasznos eszközök, használjuk őket bátran.

Tónusgörbe szerkesztő

Jobb híján ezzel a névvel illettem ezt a szerkesztőt, hogy megkülönböztessem a lapos-görbe szerkesztőtől.

rt_tone_curve_1
41. ábra

A feldolgozás során mindig valamilyen bemenő információból - például a RAW fájl adataiból származtatott kép- valamilyen kimenő információt - például JPEG képet - kapunk. A görbe mindig valamilyen bemenő érték és a hozzá tartozó kimenő érték közötti kapcsolatot írja le. A bemenő és a kimenő tulajdonság sok esetben (de nem mindig) ugyanaz. Ha a görbe 45 fokos egyenes, akkor egy bizonyos bemenő értékhez ugyanakkora kimenő érték tartozik, azaz nem történik módosítás az adott tulajdonság értékeit tekintve.

Az ábrán egy tónusgörbe (világosság görbe) látható. A vízszintes tengelyen láthatók az árnyalatok a feketétől a fehérig, a függőleges tengelyen ugyanez van ábrázolva. A görbe minden egyes pontja azt mondja meg, hogy ha a képpont világossága a görbe pontjához a vízszintes tengelyen tartozó (a pontból a tengelyre merőlegesen levetített) érték, az a kész képen olyan világosságú legyen, amilyen az ugyanehhez a görbeponthoz tartozó függőleges (a pontból a függőleges  tengelyre merőlegesen vetített) tengelyérték. A "görbe" jelen esetben egy 45 fokos egyenes, azaz minden bemenő világosságértékhez ugyanolyan kimenő világosságérték tartozik, azaz nincs változás. Ezt a görbét úgy is jellemezhetjük, hogy ez egy L=f(L) görbe. Az "L" a Luminance (világosság) rövidítése, az "f" a function (függvény) rövidítése. A jelölés azt jelenti, hogy a kimenő világosság (az egyenlőségjel bal oldalán álló L) a bemenő világosság (a zárójelben lévő L) függvénye, azaz a görbe ezen két mennyiség közötti kapcsolatot határoz meg.

41/1: a vízszintes tengely, a bemenő értékek (az ábrán világosságértékek).
41/2: a függőleges tengely, a kimenő értékek (az ábrán világosságértékek).
41/3: a görbe vonala.
41/4: ehhez a bemenő világosságértékhez
41/5: a képen ilyen világosságértéket kapunk (jelen esetben ugyanolyat).
41/6: a görbe megnevezése.
41/7: a görbe típusát jelzi (az ábrán "egyedi") az ikon, de egyúttal egy gomb is, amelyre rákattintva a görbeszerkesztőt megjeleníti/elrejti. Csak a megjelenését befolyásolja, a görbe hatását nem. He elrejtjük, akkor nem foglal el annyi helyet a képernyőn.
41/8: a görbe típusának kiválasztása. Azt befolyásolja, hogy a görbe kívánt alakjának kialakítása milyen módon történhet. Lehet: lineáris, egyedi, parametrikus, vagy húrkontroll.
41/9: görbe mód választás és kijelzés. Lehetséges értékei: normál, súlyozott normál, filmszerű, telítettség és érték keverés (itt a HSV módra gondoljunk). Itt azt az algoritmust választhatjuk ki, amely szerint a görbe az R, a G és a B színcsatornákra kifejti hatását. Ezek a módok csak az Expozíció fül Expozíció eszközénél lévő tónusgörbéknél állnak rendelkezésre.
41/10: visszaállítás.
41/11: görbe betöltése.
41/12: görbe mentése.
41/13: aktuális görbe másolása a vágólapra.
41/14: görbe beillesztése a vágólapról.

A görbe lehetséges típusai:

Lineáris: a lineáris típusnál a görbe megváltoztathatatlanul a 41. ábrán látható 45 fokos egyenes, ezért a szerkesztő nem kapcsolható be a 41/7 gombbal. Ebben az esetben a bemeneti és kimeneti értékek megegyeznek a teljes tartományban. Ezt az esetet úgy is tekinthetjük, mintha kikapcsoltuk volna a görbét, hiszen semmi hatása sincs így a képre.

Egyedi:


rt_tone_curve_2
42. ábra

42/1: kontrollpontok. Kontroll pontot a görbe egy pontjára kattintással hozhatunk létre. A kontroll pontot megfogva a görbét módosíthatjuk, a pontot a görbe mentén eltolhatjuk. Egy saját magunk által létrehozott kontroll pont megszűntetéséhez húzzuk azt ki az egérrel a szerkesztési területről, és ott engedjük el.
42/2: a szaggatott vonal a lineáris görbét mutatja.

Ha lenyomjuk a kontroll pont mozgatása közben a Ctrl billentyűt, akkor a mozgás jelentősen lelassul, és pontosabb beállítás lehetséges.
Ha lenyomjuk a kontroll pont mozgatása közben a Shift billentyűt, akkor a pont felveszi valamely kulcselem értékét. Ilyen kulcselem lehet például a görbe maximális vagy minimális értéke, a 45 fokos átlós egyenes pontja, az előző vagy a következő ponttal azonos érték, valamint az előző és a következő pontot összekötő egyenes pontja. Az az elem pirosra változik, amelyhez az illesztés megtörtént.

rt_tone_curve_9
42/a ábra

A 42/a ábrán látható, hogy a Shift billentyű lenyomásával végzett kontroll pont mozgatás a pontot egy kulcselemhez illeszti. Az ábrán ez a kulcselem a két szomszédos kontroll pontot összekötő egyenes. A mozgatott ponttól balra és jobbra elhelyezkedő kontroll pont színe pirosra változott, ezzel jelezve az illesztés bekövetkeztét.

A 42-es ábrán a görbe első szakasza a lineáris görbe felett halad, azaz ezek az árnyalatok a képen világosabbak lesznek, mint eredetileg. Egy csúcspont után egy eső szakasz következik. Az eső szakasz azt jelenti, hogy amíg az eredeti kép képpontjainak világossága nő, addik a kimeneti képen ezek egyre sötétebbek lesznek. Ezen szakaszon a görbe keresztezi a szaggatott lineáris egyenest. A keresztezési pontnak megfelelő világosságú pontok világossága változatlan a keletkező képen. A keresztezési pont után a görbe a lineáris egyenes alatt halad, azaz ilyen világosságértékű képpontok a képen az eredetinél sötétebben jelennek meg.

Parametrikus:

rt_tone_curve_3
43. ábra

43/1: itt választhatjuk ki a parametrikus görbe kialakítást.
Négy csúszka segítségével lehet a kép különböző világosságú részei vonatkozásában a görbét kialakítani.
43/2: ha az egérmutatót az egyik csúszka fölé visszük, ehhez hasonló sötétebb területtel jelzi azt a területet, amelyen belül azzal a csúszkával változtatni lehet a görbét.
43/3: Ez a csúszka a csúcsfények tartományában változtatja a görbe alakját.
43/4: Ez a csúszka a középfények tartományában változtatja a görbe alakját.
43/5: Ez a csúszka a sötét árnyalatok tartományában változtatja a görbe alakját.
43/6: Ez a csúszka az árnyékok tartományában változtatja a görbe alakját.
43/7: kontroll pontok a zóna választón. Ezen kontroll pontok helyzetétől függ, hogy az egyes csúszkák hatása milyen árnyalatokra lesz hatással. Mozgatásukra a kép bizonyos részeinek világossága, a terület, amelyen belül a csúszkával alakíthatjuk a görbét (43/2), és a görbe alakja is változik. A bal oldali kontroll pontnak balra történő mozgatása a sötét árnyalatok világosodását eredményezi, jobbra mozgatása azok sötétedését. A középső kontroll pont balra történő mozgatásának hatására a kozépárnyalatok világosodnak, jobbra sötétednek. A jobb oldali kontroll pont balra mozgatása a csúcsfényeket sötétíti, jobbra mozgatása pedig világosítja.

A csúszkák melletti Alaphelyzetbe állítás ikon segítségével az egyes csúszkákat lehet alaphelyzetbe állítani.
A görbe felett a jobb felső sarokban látható Alaphelyzetbe állítás ikonnal mind a négy csúszkát és mind a három kontroll pontot alaphelyzetbe állíthatjuk.
Ha a zóna választón (amelyen a kontroll pontok vannak) jobb egérgombbal kattintunk, akkor a kontroll pontok alaphelyzetbe állnak, de a csúszkák értéke nem változik.

Húrkontroll:

rt_tone_curve_4
44. ábra

44/1: Itt választhatjuk ki a húrkontroll görbe kialakítási módot.
Ha itt elhelyezünk egy kontroll pontot (44/2) és elkezdjük húzni, a pont nem marad a görbén, mint az egyedi görbe esetén. A görbe a kontroll pontokat összekötő egyenesekhez (44/3) simul. Ezzel a módszerrel létre lehet hozni egyenes szakaszt is a görbén. Természetesen itt is működik a Ctrl gomb lenyomásakor bekövetkző mozgás lassulás, valamint a Shift billentyű lenyomásával történő kulcselemhez illesztés.
44/4: a lineáris görbéhez tartozó, a görbe szerkesztése előtti állapotot tükroző hisztogram. A görbe szerkesztése, alakjának változása során bekövetkező változás ezen a hisztogramon nem követhető nyomon.

rt_tone_curve_10
44/a ábra

A 44/a ábrán a közkedvelt S görbéhez hasonló görbe látható. Ennek alkalmazásával a kép kissé kontrasztosabb lesz.

A görbeszerkesztő használata közben a Ctrl-Z megnyomása az előzményekben lép vissza egy szinttel, nem pedig a görbeszerkesztés során elvégzett műveletet vonja vissza.

Nézzünk egy-két példát.

rt_tone_curve_6
45. ábra

Az ábrán egyedi görbét alkalmaztam, de nem változtattam semmit, a görbe 45 fokos egyenes, ezáltal nincs hatása a képre.

rt_tone_curve_7
46. ábra

Ezen az ábrán a teljesen fekete árnyalathoz tartozó kontroll pontot a görbe bal alsó sarkából elmozdítottam a 46/1 nyíl mentén. A teljesen fehérhez tartozó kontroll pontot is elmozdítottam a jobb felső sarokból lefelé a 46/2 nyíl mentén. Ennek az lett a következménye, hogy az eredeti képen (a bemeneten) a 46/3 teljesen fekete árnyalathoz a keletkező képen (kimeneten) nem teljesen fekete árnyalat tartozik, hanem a függőleges tengelyen 46/1 nyíl hegyénél (a kontrollpontnál) lévő, világosabb árnyalat. Ugyanígy a 46/4 legvilágosabb árnyalathoz a keletkező képen nem a legvilágosabb árnyalat tartozik, hanem a függőleges tengelyen a 46/2 nyíl hegyénél lévő kontroll pontnak megfelelő árnyalat. Ezt piros szaggatott vonallal jelöltem a képen. A keletkező képen megjelenő árnyalattartomány beszűkül, csak a függőleges tengelyen a két kontroll pontnak megfelelő árnyalatok közötti értékekre korlátozódik (legsötétebb megjelenő árnyalat a 46/1 nyíl hegyénél, a legvilágosabb a piros szaggatott vonalnál található). A jobb felső sarokban lévő hisztogram is mutatja, hogy az eredményként kapott képen hiányoznak a legsötétebb (46/5) és a legvilágosabb (46/6) árnyalatok, azaz nincsenek ebbe a két tartományba eső világosságú képpontok. A képre nézve láthatjuk, hogy sokkal kisebb a dinamikája, ellaposodott. Ezt mutatja az is, hogy a görbe meredeksége kisebb, mint a görbeszerkesztőben halványan, szaggatott vonallal jelölt, átlósan haladó 45 fokos lineáris egyenesé. Ahol a görbe felette halad a lineáris egyenesnek, azok a bemenő árnyalatok a keletkező képen világosodnak, a metszési ponthoz tartozó árnyalat a kimeneten változatlan lesz, és ahol a görbe a lineáris egyenes alatt halad, azok az árnyalatok sötétednek.

rt_tone_curve_8
47. ábra

Ezen az ábrán a kontroll pontot a bal alsó sarokból a 47/1 potba mozgattam, illetve a jobb felső sarokból a 47/2 pontba. Ezáltal a görbénak a bal alsó sarokból kiindulva van egy vízszintes szakasza a 47/1 pontig, majd egy 45 foknál meredekebb egyenes a 47/2 pontig, majd ismét egy vízszintes szakasza a jobb felső sarokig. A görbe első vízszintes szakasza azt eredményezi, hogy a vízszintes árnyalattengelyen (a bemeneten) a legsötétebbtől a 47/1 nyíl hegyénél (azaz a kontroll pontnál) lévő árnyalatig a kimenő képen egyforma, a lehető legsötétebb árnyalatú lesz, azaz a függőleges árnyalattengely legalsó, legsötétebb árnyalata. A 47/2 kontroll pontnak megfelelő, 47/3-mal jelölt világosságú és annál világosabb részek a kimeneti képen egyformán a lehető legvilágosabb árnyalattal jelennek meg. A görbe ferde szakaszának meredeksége nagyobb a lineáris átvitelű egyenesnél, a kép kontrasztja növekedett, hiszen a ferde szakaszon egy bizonyos bemeneti (vízszintes tengelyen mért) árnyalatkülönbség a kimeneten (a függőleges tengelyen) a lineárisnál nagyobb árnyalatkülönbséget eredményez. Ahol a görbe a lineáris egyenes alatt halad, ezen világosságú képpontok a kimeneti képen sötétednek, ahol felette, azok világosodnak. Ennek az az ára, hogy a görbeszerkesztőn látható hisztogram 47/1 világosságértékűnél sötétebb árnyalatú képpontjai a kimeneti képen részlettelen feketék lesznek. Ennek megfellően látható az eredmény hisztogramját mutató felső hisztogramon (47/4), hogy a legsötétebb árnyalatú (bebukott) képpontok száma jelentősen megnőtt. Látható az is, hogy a görbeszerkesztőn látható hisztogram 47/3 világosságértékűnél világosabb árnyalatú képpontjai a kimeneti képen részlettelen fehérek lesznek. Látható az eredmény hisztogramját mutató felső hisztogramon (47/5), hogy a legvilágosabb árnyalatú (beégett) képpontok száma jelentősen megnőtt, egészen magas oszlop lett. A görbe hatása az előnézeti képen is jól látható.

Lapos-görbe szerkesztő

Ez egy szokatlan, speciális eszköz. A Színek fül/HSV ekvalizer/Színárnyalat lapos-görbe szerkesztőjén keresztül ismerkedjünk meg vele. Ez a kimenő színárnyalatot határozza meg a bemenő színárnyalat függvényében, azaz H=f(H), ahol a H a színárnyalatot (Hue) jelenti. A Színárnyalat gomb melltti lenyíló listán választhatjuk a "Lineáris" és a "Minimum/maximum kontrollpontok" lehetőséget. A lineáris választása esetén ez az eszköz ki van kapcsolva, a képre semmilyen hatása sincs. Ha a "Minimum/maximum kontrollpontok" lehetőséget választjuk, akkor az alábbi görbeszerkesztőt láthatjuk.

rt_laposgorbe_1
LG1 ábra

Az ábra a lineáris görbe állapotát mutatja. Még nem történt semmilyen szerkesztés.
LG1/1: a görbe vonala, amely jelenleg a lineáris vonal. A lineáris vonal szaggatottan mindig látható.
LG1/2: A bemenő színárnyalatok tartománya. Ezt úgy kell elképzelni, hogy "körbezáródik", azaz a jobb szélén ugyanaz a szín található, mint a bal szélén.
LG1/3: Látható hat darab különböző színű függőlegs vonal. A vonal színe megfelel annak a színnek, amely alatta a bemenő színárnyalat. Azaz a függőleges vonalak a bemenő színárnyalatokat jelképezik.
LG1/4: A lineáris vízszintes vonal és a függőleges vonalak metszéspontjában kontroll pontok vannak.
LG1/5: görbe betöltése.
LG1/6: görbe mentése.
LG1/7: aktuális görbe másolása a vágólapra.
LG1/8: görbe beillesztése a vágólapról.
LG1/9: Lineáris görbe visszaállítása.

rt_laposgorbe_2
LG2 ábra

Ha az egyikmetszéspontra visszük az egérmutatót, lenyomva tartjuk a gombot, akkor a függőleges vonal megvastagszik, majd ha elkezdjük mozgatni az egeret, megjelenik a vastag vízszintes vonal is. Mindig a vastag vonalat mozgathatjuk, jelen esetben mindkettőt (vízszinteset, függőlegeset). A vonalak színe a mozgatás során változik. A függőleges irányú mozgatás a vízszintes vonal színét változtatja. Ez a szín lesz a kimenő szín. A vízszintes irányú mozgatás a függőleges vonal színét változtatja. A függőleges vonal színe a bemenő szín, amely a függőleges vonal színére fog változni. A függőleges vonalat csak a két szomszédos függőleges vonal között mozgathatjuk vízszintes irányban. A függőleges vonal a bemenő színt jelképezi (az ábrán a lilát), amely a vízszintes vonal színére (az ábrán zöldre) fog változni a képen. Az átmenetet a görbe kontroll pont körüli alakja határozza meg.

rt_laposgorbe_3
LG3 ábra

A diagram tetszőleges, valamely két függőleges vonal közötti terület valamely pontjára kattintva magunk is létrehozhatunk kontroll pontokat. Ezek ugyanúgy viselkednek, mint a már eredetileg meglévők. Az általunk létrehozott  kontroll pontot úgy tudjuk eltávolítani, hogy az egérrel kihúzzuk a szerkesztési területről.

Ugyanúgy használhatjuk a Shift és a Ctrl billentyűket a kulcspontok illesztésére illetve a mozgás lelassítására, mint a tónusgörbék esetén.

rt_laposgorbe_4
LG4 ábra

A bal szélső szín körbezáródik a jobb szélsővel (annak "folytatása"), ezért ha a bal szélső vonalon lévő kontroll pontot mozgatjuk, akkor a jobb oldalon láthatjuk a körbezáródás hatását.

rt_laposgorbe_5
LG5 ábra

Ha ezt a kontroll pontot balra húzzuk, akkor a körbezáródás miatt a függőleges vonal a diagram jobb oldalán bukkan fel, mert itt is igaz az, hogy a függőleges vonalat vízszintesen a két szomszédos függőleges vonal között mozgathatjuk. A vízszintes vonaltól balra láthatjuk a balra mozgatott "kéz" egérmutatót.

rt_laposgorbe_6
LG6 ábra

Ha az egérmutatót a függőleges vonalra helyezzük, de nem a kontroll pontra, és lenyomva tartjuk az egér gombját, akkor az azon a vonalon lévő kontroll pontot tudjuk vízszintesen vagy függőlegesen mozgatni attól függően, hogy az egérrel az első mozdulatot milyen irányban tesszük meg. Ha függőleges irányban mozdítjuk meg az egeret, akkor csak függőlegesen tudjuk a kontroll pontot mozgatni, azaz a vízszintes vonal vastag lesz, együtt mozog a kontroll ponttal, mint az ábrán látható. Ha vízszintesen mozdítjuk meg az egeret, akkor csak vízszintes irányban lesz mozgatható, ilyenkor a függőleges vonal lesz vastag. A mozgatható vonal vastag lesz. Az egérkurzor mutatja a mozgatás irányát. Ezzel a módon biztosítható, hogy csak abba az irányba mozogjon a kontroll pont, amilyen irányba szeretnénk. Ha a kontroll pontot fogjuk meg az egérrel, akkor a kontroll pont mindkét irányban mozgatható.

rt_laposgorbe_7
LG7 ábra

Ha az egérmutatót a kontroll pont fölé helyezzük, akkor mallette balra és jobbra megjelenik egy sárga és kék jelzőpont. Ha ezek valamelyikére állunk rá az egérmutatóval, az egérmutató bal illetve jobb irányú nyíllá változik, és most lenyomva a gombot, a görbe meredekségét (azaz jelen esetben a színváltás átmenetének fokozatosságát) változtatni tudjuk.

rt_laposgorbe_8
LG8 ábra

Az ábrán látható, hogy ha ráálunk a jelzőpontra, akkor az egérmutató nyíllá változik.

rt_laposgorbe_9
LG9 ábra

A görbe meredekre állításval elérhető, hogy a színmódosítás csak a bemenő színek kis tartományát érintse. Ennek elérésére az ábrán alul, a szomszédos függőleges vonalakon lévő kontroll pontoknál kell "összébb tolni" a görbét.

Kontroll pontok felvételével, és a görbe meredekségének beállításával teszőleges alakú görbe előállítható.

Feldolgozási beállítások

rt_feld_beall_1
48. ábra

Szerkesztés módban jobb oldalon, közvetlenül az eszköztár felett található a Feldolgozási beállítások. Ez egy fontos koncepció a RawTherapee programban.

48/1: Rákattintva ki/bekapcsolható. Ha bekapcsoljuk, akkor a részleges profilt teljes profillá konvertálja úgy, hogy a hiányzó értékeket helyettesíti a programba beépített alapértelmezett értékekkel. Ha nincs bekapcsolva, akkor csak a profilban lévő értékek kerülnek alkalmazásra, és csak azok az értékek lesznek változtatva, amelyeket a profil tartalmaz.
48/2: profil kiválasztása, az alkalmazott profil megtekintése. Sok lehetőség közül választhatunk.
48/3: profil (pp3 fájl) megnyitása.
48/4: profil mentése pp3 kiterjesztésű fájlba. Az ikonra kattintva egy mentés párbeszéd ablak jelenik meg, ahol kiválaszthatjuk, hogy mely könyvtárba, milyen néven kívánjuk menteni. A Shift-Ctrl-S kombináció kérdés nélkül elmenti a Beállításokban megadott hely(ek)re  A RawTherapee automatikusan elmenti a profilt a szerkesztés ablak vagy a RawTherapee bezárásakor.
48/5: profil vágólapra mentése.
48/6: profil beillesztése a vágólapról.

Amikor megnyitunk egy fájlt szerkesztésre, akkor egy úgynevezett profil utasításait alkalmazza a megnyitott képen. A profil egy szövegfájl, amely utasításokat tartalmaz. Megadja RAW fájl esetén, hogy milyen demozaik algoritmust alkalmazzunk, legyen-e élesítés, és az milyen paramétrekkel történjen, az Auto szint ki vagy be legyen-e kapcsolva az expozíció fülön, stb. Ilyen profilt saját magunk is egyszerűen előállíthatunk. Sok profil áll rendelkezésre a programozók által elkészítve, és a 48/3 lenyitható listából választhatunk egyet.

Ha a képet már szerkesztettük, és van mellette a merevlemezen pp3 fájl, akkor az abban lévő utasítások hajtódnak végre. Ilyenkor a megnyitás után a 48/2 lenyitható listán a "Legutóbb használt" olvasható.

Ha a képet még nem szerkesztettük, akkor a Beállításokban választhatjuk ki, hogy alapértelmezésben mely profil kerüljön alkalmazásra RAW vagy DNG, illetve JPEG, TIFF, vagy PNG fájl megnyitása esetén. A program feltelepítése után a RAW vagy DNG fájlokhoz a "Default", az egyéb képfájlokhoz a "Neutral" profil kerül alkalmazásra. A Default profil bekapcsolja az Auto szintet, így az jó kiindulási alapot jelent a további kidolgozáshoz. A Neutral profil nem csinál semmilyen változtatást a képen. Ha a képet még előzőleg nem szerkesztettük (nincs mellette pp3 fájl), akkor a 48/2 lenyitható listán a  "Default" illetve a "Neutral" látható. Ha a rendelkezésre álló eszközök segítségével bármit módosítunk, akkor a profil megnevezése átvált "Egyedi"-re, mint az a 48. ábrán látható. Ha a képet megnyitotta a program, és nem az alapértelmezett profilt szeretnénk alkalmazni, akkor válasszunk a 48/2 lenyitható listáról egy másikat.

Az itt használt "profil" kifejezésnek a színprofilokhoz (pl. ICC profil) semmi köze sincs.

Expozíció fül (Alt-E)

Az itt található eszközökkel korrigálhatjuk az expozíciót a kép különböző világosságú részei tekinttében. Lényegében azt határozzuk meg, hogy az általában több információt tartalmazó RAW vagy DNG fájlból mi módon képezzük le az általában kevesebb információt tartalmazó képfájlt. Nem csak az expozíció módosítható, hanem egyéb eszközök is találhatók itt, amelyek segítségével a kép színei megváltoztathatók, a színek színtelítettsége módosítható, stb.

rt_exp_1_1
49. ábra

Az Expozíció fülön található eszközök láthatók a 49. ábrán.

Expozíció

rt_exp_exp_2
50. ábra

Auto szint: Ezt bekapcsolva a RawTherapee a kép elemzése után beállítja a csúszkákat az általa ideálisnak tűnő értékekre. A program persze nem tudja, hogy mit szeretnénk, ezért többnyire korrigálni szükséges az eredményt a csúszkák segítségével. Az Auto szint gombot már lehet, hogy a eldolgozási beállításoknál beállított, vagy alapértelmezettként megadott profil bekapcsolja. Ekkor az Expozíció kompenzáció (Exp. Kompenzáció) csúszka, és más csúszkák nem nullán állnak. Ahhoz, hogy semmilyen korrekció ne történjen, a kép szerkesztésre történő megnyitását követően a feldolgozási beállításoknál a "Neutral" profilt kell kiválasztani.

Vágás: Ezt az értéket az Auto szint használja. Értéke azon képpontok mennyiségével arányos, amelynél megengedjük, hogy a keletkező képen beégettek (részlettelen fehérek) vagy bebukottak (részlettelen feketék) legyenek. Legkisebb értéke 0, legnagyobb értéke 0,999. A nagyobb érték több képpontot enged meg beégni illetve bebukni, azaz a téma árnyalatterjedelméből nagyobb rész jut a hisztogram két szélső oszlopába. Ekkor a közbülső árnyalatokra nyilvánvalóan kevesebb jut, amelyet a rendelkezésre álló (kimenő) árnyalatértékekre leképezve kontrasztosabb képet eredményez, mintha kisebb vágás értékkel dolgoznánk.

rt_cut_1
51. ábra

Az 51 ábra eltúlzottan ábrázolja a viszonyokat, de ez előnyös a könnyebb érthetőség, szemléletesség szempontjából.
Az 51/A, az 51/B és 51/C ábrarészen alul láthatjuk a képen megjeleníthető árnyalatterjedelmet. Az 51/A ábrarész a téma teljes árnyalatterjedelmét mutatja, amelyet a Vágás értéktől függően felosztunk bebukott, beégett, illetve árnyaltan ábrázolt részekre.
Az 51/A ábrarészen azt láthatjuk, hogy kisebb Vágás érték esetén kisebb árnyalatterjedelem (51/B és 51/W szakasznak megfelelő) lesz bebukott illetve beégett, míg nagyobb nagyobb Vágás érték esetén nagyobb árnyalatterjedelem, azaz több képpont (51/B1 és a 51/W1 szakaszoknak megfelelő). Ez azt jelenti, hogy ezen árnyalattartományokba eső fényességű képpontok maximálisan fekete, illetve maximálisan fehér képpontokkal helyettesítődnek.
Láthatjuk, hogy kisebb Vágás érték esetén a téma nagyobb árnyalatterjedelme (51/T szakasz) képezhető le a közbülső fényességértékekre, míg a nagyobb Vágás érték esetén a téma kisebb árnyalatterjedelmű része (51/T1 szakasz) marad meg, amely a két szélső árnyalatérték közötti részen ábrázolható.

Az 51/B ábrarészen láthatjuk a kisebb Vágás érték esetén a viszonyokat. Az árnyalatterjedelem skála bal és jobb szélén látható föggőleges lila vonal hossza jelképezi a bebukott illetve beégett képpontok számát. Az 51/1 és 51/4 nyilak mutatják, hogy az árnyaltan leképezhető tartomány (51/T szakasz) szélső pontjai hová fognak esni, milyen világosságúak lesznek. A llegsötétebb pontja balra tolódik, azaz még sötétebb lesz, a legvilágosabb pontja jobbra tolódik, azaz még világosabb lesz. Az is látható, hogy ez a szakasz az eredetihez (51/A ábrarész) az árnyalatskála szélesebb részét foglalja el, tehát már itt is növekedett a kontraszt (az 51/A részen látható teljes árnyaltterjedelemhez képest). Az 51/2 és 51/3 nyilak azt mutatják, hogy kisebb Vágás érték esetén az árnyalatterjedelem skálán hová esnek a nagyobb Vágás érték esetén árnyaltan ábrázolható árnyalatterjedelem (51/T1 szakasz) végpontjai.

Az 51/C ábrarészen láthatjuk, hogy nagyobb Vágás érték esetén ugyanezek a pontok milyen árnyalatúak lesznek (51/5 és 51/6 nyilak). Láthatjuk, hogy a legsötétebb árnyalatértékek még sötétebbek, a legvilágosabbak még világosabbak lesznek, azaz megnőtt a kontraszt. A kontraszt megnövekedése abból is látható, hogy az 51/5 és 51/6 nyilak hegyei között nagyobb a távolság, mint az 51/3 és 51/4 nyilak hegyei között. Az árnyalatterjedelem skála bal és jobb szélén látható föggőleges lila vonal hossza jelképezi a bebukott illetve beégett képpontok számát, amely itt természetesen több, mint az 51/B ábrarészen.

Semleges: Az Expozíció eszköz összes csúszkáját alapértelmezett értékre lehet állítani segítségével. A tónusgörbét ez nem érinti.

Exp. Kompenzáció: A csúszka értékei ISO értékek, ez azt jelenti, hogy a +1 értéke megfelel 1 fényértéknyi expozíció növelésnek, -1 értéke pedig 1 fényértéknyi expozíció csökkentésnek. Hatására az egész hisztogram eltolódik jobbra vagy balra, emiatt ez a csúszka megváltoztatja a fekete-pontot és a fehér-pontot. Ez azt jelenti, hogy a kép minden képpontja együtt világosodik illetve sötétedik. A fekete-pont a hisztogram azon legszélső bal oldali oszlopa, amely nem üres, a fehér-pont ugyanez a jobb oldalon. Ez a csúszka tehát változtatja a képen lévő legsötétebb és legvilágosabb képpontok árnyalatát is. Ha ez már nem lehetséges, mert pozitív értékű expozíció korrekciónál a jobbratolódás miatt a képpont világosságértéke túlmenne a hisztogram jobb oldali szélső oszlopánál, akkor ez a pont a jobb szélső oszlopnak megfelelő világosságértéket (fehér) kapja értékül. Ugyanez a helyzet negatív korrekció esetén a hisztogram bal szélénél. Értéke -5 és +10 fényérték között változtatható.

Világos tónusok tömörítése: Az enyhén túlexponált területeket sötétíti. Hogy lássuk a túlexponált területeket, kapcsoljuk be a túlexponált területek kijelzését (26/1), amely a túlexponált területeket fekete foltként jeleníti meg. A túlexponáltságot a hisztogramon is láthatjuk, mert ilyenkor a hisztogram jobb szélső oszlopa magas, azaz sok ilyen fényességű (maximális fehér) képpont van a képen. Ha a Világos tónusok tömörítése csúszkát jobbra mozdítjuk, akkor sötétíti a túlexponált területeket, és így a feketével jelzett túlexponált területek mérete csökkenni fog. Étéke 0 és 500 között változtatható. A Világos tónusok tömörítése csökkenti a kép kontrasztját, laposabbá teszi.

Csúcsfények helyreállításának küszöbe: Ez tulajdonképpen az előző csúszkának, a Világos tónusok tömörítésének küszöbértéke. Ez a csúszka a tónusnak (világosságértéknek) azt a pontját határozza meg, amelytől kezdődően a Világos tónusok tömörítése csúszka elkezdi a tömörítést. Értéke 0 és 100 között állítható. Nulla értékénél a Világos tónusok tömörítése csúszka a teljes tónustartományban kifejti hatását. Ha az értéke 100, akkor a Világos tónusok tömörítése csúszka hatásának kezdetét egy fényértékkel a fehér-pont alá teszi.

rt_exp_exp_example_1
52. ábra

Az 52. ábrán látható, hogy az égbolt egy része részlettelen fehér.

rt_exp_exp_example_2
53. ábra

53/1: ha bekapcsoljuk a túlexponált területek kijelzését, akkor
53/2: feketével jelzi a nagy túlexponált területet.
53/3: a hisztogram "nekifekszik" a diagram jobb szélének, azaz sok képpont fényessége maximális, azaz megfelel a hisztogram jobb szélső oszlopának.
53/4: ezt az állapotot az Exp. Kompenzáció csúszka +0,80 értékre (+0,8 fényérték túlexpozíció) állításával értem el.
53/5: a világos tónusok tömörítése csúszka értéke jelenleg 0.

rt_exp_exp_example_3
54. ábra

54/4: a Csúcsfények helyreállításának küszöbértékét 33-ra állítjuk, így a Világos tónusok tömörítése csúszka a sötét árnyalatokra hatástalan.
54/1: ahogy mozgatjuk jobbra a Világos tónusok tömörítése csúszkát, úgy csökken az
54/2: feketével jelölt túlexponált terület nagysága. A csúszka 64 értékénél már csak elenyésző számú (feketével jelölt) maximálisan fehér képpont van, amely nem baj, mert a képen lehet teljesen fehér szín is, a problémát csak a túlzott mennyisége jelenti. Figyeljük meg, hogy az 52-es ábrához képest milyen szépen kirajzolódtak a felhők.
54/3: a változás a hisztogramon is jól megfigyelhető, mert a jobb szélső oszlop egyre alacsonyabb lesz, azaz egyre csökken a túlexponált képpontok száma.

Fekete szint: Ez a csúszka a fekete szintet állítja be. Lehetséges értékeinek tartománya -16384-től +32768-ig terjed. Ha mozgatjuk, akkor a megfigyelhetjük, hogy a hisztogram bal oldala változik, azaz csak a sötét árnyalatokra van hatással. pozitív értékei a sötét árnyalatokat sötétítik, negatív értékei a sötét árnyalatokat (árnyékokat) világosítják.

rt_exp_exp_example_4
55. ábra

55/1: bekapcsoljuk az alulexponált területek kijelzését.
55/2: a Fekete szint csúszkát 3443-ról 6449-re állítjuk, akkor
55/3: a hisztogram bal oldala balra tolódik, és előbb-utóbb
55/4: megjelennek az előnézeti képen fehérrel jelölve az alulexponált területek, az 55. ábrán még csak kis területeken.

Sötét tónusok tömörítése: Csak akkor változtatható, ha a Fekete szint csúszka aktuális értéke nullától különböző. Ha a Fekete szint csúszkát az Alaphelyzetbe állítás ikonra kattintással nullára állítjuk, akkor a Sötét tónusok tömörítése felirat elhalványul, és a csúszka nem állítható. A sötét tónusok, árnyékok finomhangolását teszi lehetővé. A sötét tónusok tömörítése csökkenti a kép kontrasztját, laposabbá teszi.

Fényerő: Ez a csúszka egy tónusgörbét alkalmaz a képpontok világosságának növelésére illetve csökkentésére. Az R, B és G csatornákra ugyanazt a görbét alkalmazza. A fekete-pont  és a fehér-pont világosságát nem változtatja, csak a közbülső árnyalatú pontokét.

Kontraszt: Növeli vagy csökkenti a kép kontrasztját. A csúszka értékének csökkentése/növelése az átlagos fényességűnél kevésbé fényes képpontok fényességét növeli/csökkenti, az átlagosnál fényesebb képpontokét pedig csökkenti/növeli.

Színtelítettség: A HSV színmód színtelítettségének változtatásával fénykép színtelítettségét növeli/csökkenti. Értéke -100 ... +100 lehet. A -100 értéknél szürkeárnyalatos képet kapunk.

Tónusgörbe: Két tónusgörbe áll rendelkezésre. A kettő hatása együttesen érvényesül. Ezek egyszerre hatnak az R, G, és B színcsatornákra. A tónusgörbékről már fentebb részletesen írtam.

A tónusgörbékhez görbe módok közül is választhatunk (41/9).

Lehetséges értékei: Normál, Súlyozott normál, Filmszerű, Telítettség és érték keverés (itt a HSV módra gondoljunk). Itt azt az algoritmust választhatjuk ki, amely szerint a görbe az R, a G és a B színcsatornákra kifejti hatását.

Standard: Ez a legegyszerűbb algoritmussal próbál összhangot teremteni az egyes színcsatornák között. Ez az egyszerű módszer színeltolódást okozhat, mert nem tartja meg minden esetben a három színkomponens eredeti arányát.
Súlyozott normál: Ez a módszer kisebb színeltolódást eredményez.
Filmszerű: egy, az Adobe által kifejlesztett metódust használ.
Telítettség (Saturation) és Érték (Value) keverése: Ez a módszer főlegh High-Key felvételeknél eredményes. A High-Key felvétel világos tónusokból áll, csak igen kevés sötétebb tónusú részt tartalmaz.

Kiégett részletek megmentése

Az itt található eszközzel a túlexponált csúcsfények helyreállítását kísérelhetjük meg. A beégett színcsatornák adatainak helyreállítását a RAW adatokból a szomszédos a nem beégett színcsatornák adataiból végzi, ha ilyenek léteznek. Totális beégés esetén nincs helyreállítás. A nem létező információt semmiképpen sem lehet előhívni.

rt_exp_kiegett_1
56. ábra

Ha engedélyeztük alkalmazását, négy különböző módszer közül választhatunk:

Luminancia: a visszanyert részletek szürke színűek lesznek.
Színterjesztés: igyekszik helyreállítani a színeket is, de néha ez nem sikerül, és hamis színekt kapunk. Ez erőforrásigényes, így elég lassú módszer.
CIELAB visszaállítás: először lecsökkenti a luminancia (világosság) csatorna értékét, és azután kísérli meg a színek helyreállítását.
Egybemosás: ez a módszer a beégett részeket a szomszédos nem beégett részekből igyekszik rekonstruálni.

Árnyékok/csúcsfények

Egy újabb eszköz az árnyékok és csúcsfények egymástól független, pontos beállításához.

rt_exp_arnyekok_csucsfenyek_1
57. ábra

Hatása engedélyezés után érvényesül. A Jó minőségben történő alkalmazása igen erőforrásigényes, ennek tudatában jelöljük azt be.

Csúcsfények: A csúszka értékének növelése a kép legvilágosabb részeit sötétíti anélkül, hogy a sötét árnyalatokra hatással lenne. Értéke 0...100 lehet.
Csúcsfények tónustartománya: A Csúcsfények csúszka hatásának erősségét szabályozza. Nagyobb értékénél a Csúcsfények csúszka sötétebb szürkére változtatja a csúcsfényeket, azaz nagyobb mértékben sotétíti.
Árnyékok: Az árnyékok világosítására szolgál anélkül, hogy a világosabb részekre hatással lenne.
Árnyékok tónustartománya: Az árnyékok csúszka hatásának erősségét szabályozza.
Lokális kontraszt: A kép kis területein megnöveli a kontrasztot anélkül, hogy a teljes kép kontrasztján változtatna. A legtöbb fényképnél a legjobb hatást a csúszka 5...20 közötti értékei eredményezik.
Sugár: Minél nagyobb a sugár csúszka értéke, annál nagyobb a Lokális kontraszt csúszka hatásossága. A Sugár értéke a csúcsfényeket és az árnyékokat is befolyásolja. Nagyobb értéke a világos részeket még világosabbá teszi, a sötétebb részeket még sötétebbé, azaz némileg csökkenti a Csúcsfények illetev Árnyékok csúszka hatását.

Tónustérképezés

rt_exp_tonusterkepzes_1
58. ábra

A módszer meglehetősen erőforrásigényes. Engedélyezés után fejti ki hatását. Egyik lehetséges felhasználási terülte a nagy dinamika tartományú (HDR, pl. 32 bites TIFF) kép alacsony dinamika tartományú eszközön (képernyőn, papír képen) történő megjelenítése.

Világosabbá teszi a sötét részeket, használni lehet a reszletek kiemelésére vagy elnyomására, hogy ezáltal a fotó jobb, álomszerűbb legyen. Az eszköz a kép teljes kontrasztját a kép részletének helyi kontrasztjától eltérően állítja. Pontosabban ez nagyon hatásos a nagymértékű kontraszt csökkentésére, miközben a kisebb kontrasztokat megőrizzük, vagy esetleg növeljük.

Erősség: ez szabályozza hatásának erősségét.
Éleknél megállás: ez a paraméter az élek érzékelését szabályozza. Ha nagyobb értékre állítjuk, akkor nagyobb fényességváltozást érzékel "él"-nek. Ha nullára állítjuk, ugyanaz lesz a hatása, mint egy "USM" (életlen maszk) élesítésnek.
Skála: Ennek beállítása alapján különbözteti meg a "globális" és a "helyi" kontrasztot.
Újrasúlyozási ismétlések: Egyes esetekben ez a módszer rajzfilmszerű megjelenést eredményezhet. Néha lágy, de széles élszegély is megjelenhet. Az ismétlések számának növelése segít megoldani ezeket és az ezekhez hasonló problémákat. Ha az ismétlések számát egynél nagyobbra állítottuk be, a legjobb eredményt akkor kaptuk, ha az Éleknél megállás paramétert 1-re állítottuk.

Itt láthatjuk a hatását, szándékosan túlzott mértékben alkalmaztam, hogy a hatás jól érzékelhető legyen. Mindig csak egy csúszkán állítottam.

rt_exp_tonusterkepzes_2
59. ábra

Az 59. ábrán nincs engedélyezve.

rt_exp_tonusterkepzes_3
60. ábra

Engedélyezés az alapértelmezett értékekkel.

rt_exp_tonusterkepzes_4
61. ábra

rt_exp_tonusterkepzes_5
62. ábra

rt_exp_tonusterkepzes_6
63. ábra

rt_exp_tonusterkepzes_7
64. ábra

Lab görbék

Ezek segítségével az Lab (CIELAB vagy L*a*b) színtérben (színmódban) végezhetjük el műveleteinket. Az Lab színtér az emberi látást közelíti, míg az RGB színmód a megjelenítő eszközök, a fényképezőgép színmegjelenítését.

A fentebb leírt "Expozíció" eszközben is található Fényerő, Kontraszt, Színtelítettség csúszka, de amíg az ott találhatók az RGB színtérre hatottak, az itt találhatók az Lab színtérben végeznek műveleteket. A kettő jól közelíti egymást, de mégsem teljesen ugyanazt az eredményt adják.

rt_exp_lab_gorbek_1
65. ábra

Világosság: A csúszka az Lab színtér "L" (lightness, fényesség) csatornájára hat, azaz a kép fényességét állítja.
Kontraszt: Ez is az L csatornára hat, a kép kontrasztját változtatja úgy, hogy az átlagosnál fényesebb részek fényességét növeli/csökkenti, az átlag alattiakét csökkenti/növeli, attól függően, hogy a csúszkát jobbra/balra mozgatjuk.
Chromaticity (Színesség, színtelítettség): A csúszka növeli/csökkenti a kép színezetét (színtelítettségét) azáltal, hogy az Lab színtér "a" és "b" színcsatornájára hat. Értéke -100...+100 lehet. Ha értékét -100-ra állítjuk, fekete-fehér képet kapunk.
B&W toning (fekete-fehér árnyalatok): Ha engedélyezzük ezt az opciót, akkor a kép fekete-fehér lesz, és az "a" és "b" görbéket lehet alkalmazni azért, hogy valamilyen színárnyalatú (például szépia) képet kapjunk. Ilyenkor a Chromaticity csúszka és a CC, CH, LC görbék le lesznek tiltva, és semmilyen hatásuk sincs.
Avoid color shift (Színeltolódás elkerülése): A kép színeit a munka színtér színeihez illeszti, és Munsell korrekciót alkalmaz a színtisztaság megőrzése érdekében.
Restrict LC to red and skin tones (LC korlátozása a pirosra és a bőr színére): Ha engedélyezzük, akkor korlátozza az LC (világosság szerinti szinezet) görbe hatását, így valósághűbb bőrtónus érhető el (a bőr fénysűrűségét növelni lehet) a modell ruházata vagy a háttér megváltoztatása nélkül.
Red and Skin Tones Protection (Piros és bőr szín védelem): Ha engedélyezve van, akkor a Chromaticity csúszka és a CC görbe nem lesz hatással a bőr színére, ezáltal elkerülhető, hogy a színtelítettség növelésekor a bőr színe túltelítetté váljék. Minél nagyobb értékre állítjuk, annál kisebb hatása lesz a Chromaticity csúszkának és a CC görbének a pirosas-barnás árnyalatokra.

rt_lab_gorbek_8
66. ábra

rt_lab_gorbek_9
67. ábra

Ezen az ábrán 100%-ra állítottuk a színtelítettséget. Látható, hogy az ég kékje és a barnás árnyalatok is telítettebbé váltak.

rt_lab_gorbek_10
68. ábra

A "Red and Skin Tones Protection" csúszkát 100-ra állítottam, melynek hatására az ég kékjének megnövelt telítettsége megmaradt, míg a barnás tónusok telítettsége közel az eredeti értékű maradt.

L görbe

rt_lab_gorbek_2
69. ábra

Az Lab színmód világosság (Luminance) csatornájára hat, L=f(L) kapcsolatot valósít meg. Az Expozíció eszköznél volt már hasonló görbe, de az nem az Lab, hanem az RGB színtérben fejtette ki a hatását. A görbe alatt látszó hisztogram a módosítás előtti állapotot mutatja, nem követi a változtatást. A görbe felett a jobb felső sarokban látható "Lineáris görbe visszaállítása" ikonra kattintás megszünteti a kontroll pontokat és visszaállítja a lineáris görbét. Ez a többi Lab görbe esetén is ugyanígy működik.

"a" görbe

Az Lab színtér "a" csatornájára hat. Az Lab "a" csatornájának bemenő és kimenő értéke között a görbe szerinti lesz az összefüggés, azaz a=f(a). Itt is a vízszintes tengelyen található a bemenő értékek tartománya, a függőlegesen a kimenő értékeké.

rt_lab_gorbek_3
70. ábra

"b" görbe

Az Lab színtér "b" csatornájára hat. Az Lab "b" csatornájának bemenő és kimenő értéke között a görbe szerinti lesz az összefüggés, azaz b=f(b). Itt is a vízszintes tengelyen található a bemenő értékek tartománya, a függőlegesen a kimenő értékeké.

rt_lab_gorbek_4
71. ábra

Az Lab "a" és "b" görbék egy lehetséges alkalmazási területe színezett fekete-fehér képek előállítása.
Először pipáljuk be a B&W toning jelölőnégyzetet, melynek hatására képünk szürkeárnyalatos lesz.

rt_lab_gorbek_12
72. ábra

Majd nyissuk meg az "a" görbét "egyedi" móddal, helyezzünk el kontroll pontokat, és nézzük a képen a változást.

rt_lab_gorbek_11
73. ábra

Nyissuk meg ugyanígy a "b" görbeszerkesztőt is, és változtassuk a görbe alakját.

rt_lab_gorbek_13
74. ábra

Az ábrákon látható "a" és "b" görbék együttesen a 74. ábrán látható, színezett képet eredményezik.

CC görbe

A kimenő színtelítettséget (Chromaticity) változtatja a bemenő színtelítettség függvényében, az Lab színtérben. A C=f(C) összefüggéssel írható le, ahol a C a Chromaticity, a színtelítettség, színezettség. A lineáris görbének semmi hatása sincs, a kimenő színtelítettség a teljes tartományban megegyezik a bemenő színtelítettséggel. A vízszintes tengelyen a bemenő, a függőlegesen a kimenő színtelítettség látható a szürkeárnyalatostól a teljesen telített színezettség értékig. A vízszintes tengelyen választhatjuk ki, hogy a kép mely színtelítettségű tartományát szeretnénk befolyásolni a görbe alakjának változtatásával. Amely szakaszon a beállított görbe a lineáris egyenes felett halad, ott az eredetinél telítettebbek lesznek a színek, és fordítva. Ahhoz, hogy a túlságosan telített színek kevésbé legyenek telítettek, a görbe jobb oldali szélénél lévő tartományát kell "lejjebb húzni", a kép nagyon kevéssé telített részét telítettebbé tételéhez pedig a görbe bal szélső tartományát kell "feljebb tolni" a lineáris egyeneshez képest. A görbe alatti hisztogram mindig a beavatkozás előtti állapotot mutatja.

Használhatjuk a (nem a görbe alatti) hisztogram mellett található 31/5 "Színességi hisztogramot mutatja/elrejti" lehetőséget a színességi hisztogram megjelnítéséhez annak érdekében, hogy a hisztogramon láthassuk a CC görbe módosításának hatását.

rt_lab_gorbek_5
75. ábra

rt_lab_gorbek_14
76 ábra

A 76. ábrán a kiindulási állapot látható.

rt_lab_gorbek_15
77. ábra

A 77. ábra példa a CC görbe túlzott mértékű alkalmazására. A színességi hisztogram "tüskés" lett, azaz bizonyos telítettségi értékek (a tüskék közöttiek) hiányoznak, vagy csak kevés képpont ilyen telítettségű, és ez poszterizációhoz vezet. Az a célszerű, ha a CC görbét olyan mértékben alkalmazzuk, hogy a hisztogramon a tüskék ne jelenjenek meg.

CH görbe

Egy lapos-görbe típusú eszköz. A CH görbe a kimeneti színtelítettség (C, Chromaticity) és a bemeneti színezet (H, Hue) közötti kapcsolatot írja le, azaz C=f(H). Nagyon könnyű segítségével megvalósítani például, hogy a kép szürkeárnyalatos legyen, és csak egy bizonyos színek maradjanak meg a képen.

rt_lab_gorbek_6
78. ábra

A görbe kialakítására igazak a lapos-görbe részletes leírásánál fentebb elmondottak. A különbség az ott ismertetett "kimenő színárnyalat a bemenő színárnyalat függvényében", H=f(H) (ahol H a színárnyalat, Hue) szerkesztőhöz képest az, hogy itt függőleges irányban nem kimenő színárnyalatokat, hanem kimenő színtelítettséget állíthatunk be a görbével. Azaz megmondhatjuk, hogy valamely szín az eredetihez (lineáris görbe) képest milyen színtelítettségű legyen a képen. más szóval színárnyalatonként tehetjük telítettebbé vagy kevésbé telítetté a képen színeket.

rt_laposgorbe_10
79. ábra

Ha minden kontroll pontot lehúzunk alulra, akkor szürkeárnyalatos képet kapunk. Ha most valamely színtartomány telítettségét megnöveljük az eredeti értékre, akkor elérhetjük, hogy ez a színtartomány színesen, az eredeti telítettségével jelenjen meg az egyébként szürkeárnyalatossá tett képen. A görbe szerkesztő bal szélénél a zöld árnyalatok felé a görbét meredekre állítottam, de ettől jobbra, a lila és a kék közötti átmentnél ezt nem lehetett megtenni, mert ha meredekebbre állítottam, akkor a virág szélénél helyenként keskeny szürkeárnyalatos rész maradt, azaz nem lett színes a teljes virág.

LC görbe

Ez a lehetőség más szoftverekben igen ritkán áll rendelkezésre, de nagyon hatásos.
Az LC görbe a kimeneti világosság (L, Lightness) és a bemeneti színtelítettség (C, Chromaticity) közötti kapcsolatot adja meg, azaz L=f(C).

rt_lab_gorbek_7
80. ábra

rt_lab_gorbek_16
81. ábra

Az eredeti kép.

rt_lab_gorbek_17
82. ábra

A módosított kép. Látható, hogy a kis telítettségű árnyalatoktól kezdve minden telítettségű szín fényességét megnöveletem. A kép elsősorban kevéssé telített árnyalatokat tartalmazott, ezért a görba bal szélénél kellett megnövelni a görbe meredekségét.

CIE Color Appearance Model 2002

Erről bonyolultsága és összetettsége miatt nem írok. Igen fejlett, de ennek megfelelően meglehetősen bonyolult színmodell. A RawTherapee számos műveletet ebben a modellben végez el. Igen jó eredménnyel használhatjuk mi is. Bízom abban, hogy aki a RawTherapee egyéb lehetőségeit megismeri, azokkal tapasztalatokra tesz szert, elboldogul az itt látható fejlett eszközökkel is.

Részletek fül (Alt-D)

Itt a kép finom részleteinek beállítására szolgáló eszközök találhatók, például az élesítés, zajcsökkentés. Az itt található eszközök eredménye csak a legalább 100%-ra nagyított képen vagy képrészleten látható, mert nagyon erőforrásigényesek, és a RawTherapee csak ennél a nagyítási aránynál végzi el a nézet frissítését. Használjuk bátran a részletek kinagyítását a művelet hatásának megfigyeléséhez, akár 300% vagy még nagyobb nagyításban, a kép több jellemző részletén is.

rt_details_1
83. ábra

Élesítés

A feldolgozás során élesítést az Átméretezés eszköz használata előtt végzi el a RawTherapee, ezért ha azt szeretnénk, hogy az élesítést az átméretezés végrehajtása után végezze el, ez nem lesz lehetséges a jelenlegi változatban. Azonban például 0,5 faktorú átméretezés esetén megtehetjük, hogy az élesítés során kétszeres Sugár értéket alkalmazunk.
Az élesítés az élek mentén helyileg megnöveli a kontrasztot, mert ennek hatására szubjektíven akkor is élesebbnek látjuk a képet, ha az valójában nem tartalmaz több részletet.

Engedélyezve: Csak ennek bejelölése esetén fejti ki hatását.
Algoritmus: Unsharp Mask (Életlen Maszk), és RL Dekonvolúció algoritmus áll rendelkezésre.

Unsharp Mask (Életlen Maszk, USM)

Az életlen masz módszere azon alapul, hogy a képről készül egy másolat, amelyből a szoftver (Gauss elmosással) egy életln képet készít. Az elmosott képet összehasonlítja az eredetivel, és ahol a megadott értéknél nagyobb különbséget észlel az eredeti és az életlenített kép között, azokat a részeket a két kép különbségével helyettesíti. Egyszerűbben azt is mondhatjuk, hogy ha a kép részlete életlen valamennyire, előállítunk a képből egy még életlenebb képet, és a kettő különbségét kivonjuk az eredeti életlenségből, akkor élesebb képet kapunk. Megnövekszik az élek mentén a helyi kontraszt.

rt_details_2
84. ábra

Sugár: Meghatározza, hogy az él két oldalán hány képpont legyen érintve az élesítés által. Összefüggésben van a Sugár értéke ezáltal azzal is, hogy milyen széles fényudvar (halo) keletkezik a világos tárgyak körül. Általában elmondható, hogy az élesítés minősége jobb, ha az élesítési sugár kisebb. Alacsony ISO értéken készült, bemozdulásos életlenségtől mentes képre a 0,5-0,7 érték alkalmazása kielégítő eredményt ad.
Erősség: Az élesítés erősségét határozza meg. Ez tulajdonképpen az életlen maszk kontrasztja. Túl nagy értéke zavaró, "túlélesített" hatást kelt.
Küszöb:

rt_details_sharpening_treshold_1
85. ábra

A küszöb eszköz abban segít, hogy megakadályozza a zaj élesítését, és korlátozhassuk az élesítést bizonyos tónustartományban. Segítségével egy görbe hozható létre, amely szerint az élesítés meg fog történni. A függőleges tengely az átlátszatlanság, alul 0%, az élesítés hatása nem látható, felül 100%, az élesítés hatása látható. A vízszintes tengelyen a fényesség van ábrázolva. Kiválaszthatunk egy világosság-tartományt, amelyre az élesítés hatással lesz, és beállíthatjuk azt, hogy az átmenet a világosság-tartomány határainál mennyire legyen éles.

A görbe létrehozására négy kontroll pont szolgál. A kontroll pontok csak vízszintes irányban mozgathatók. Ha rákattintunk az egérrel az egyik kontroll pontra, azt tapasztaljuk, hogy a bal oldali kettő és a jobb oldali kettő együtt mozog. Ha külön-külön szeretnénk mozgatni az egyes kontroll pontokat, akkor nyomjuk le a Shift billentyűt. Itt is alkalmazhatjuk a Ctrl billentyűt a kontroll pont mozgatásának lelassításához, és ezáltal pontosabb beállításához. Az alaphelyzetbe állítás ikonra kattintás a kontroll pontokat alaphelyzetbe állítja.

Ha a jobb oldali kontroll pont párt balra mozgatjuk, akkor csökken a csúcsfények élesítése. Ha a bal oldali párt jobbra mozgatjuk, akkor a sötét részeken jelen lévő képzajt nem élesíti, amely minimalizálja a ezeken a részeken a képzaj erősödését.

Az alapértelmezett beállítás a legtöbb esetben megvéd a túlélesítéstől, és korlátozza az élesítés hatását a közepes árnyalatok tekintetében.

Csak az élek élesítése: Ha ez bejelöljük, akkor a homogén felületek nem fognak élesedni, élesítés csak az éleknél történik. Ez zajos fényképeknél hatásos, mert a képzaj élesítése, és ezáltal kiemelése elkerülhető. Bekapcsolásakor két új csúszka jelenik meg.
Sugár: A képzaj érzékelésére szolgál. Ha a képzaj alacsony, akkor kisebb sugár használható, és fordítva. Nagyobb sugár használata lassítja a képfeldolgozást. Ez a csúszka csak akkor jelenik meg, ha a "Csak az élek élesítése" be van jelölve.
Éltolerancia: Ez a paraméter szt határozza meg, hogy mennyire kell egy képpontnak a szomszédaitól különböznie, hogy élnek, és ne zajnak tekintse a program. Ez nagyon hasonlít az USM Küszöb paraméteréhez. Nagy hatással van a kép vizuális minőségére. Alacsony ISO értékkel készült képekhez (amelynél alacsony a képzaj) használjunk 1000 vagy kisebb értéket, magas ISO értékkel készült képekhez 2500-3000 értéket, vagy ennél is magasabbat. Ez a csúszka csak akkor jelenik meg, ha a "Csak az élek élesítése" be van jelölve.
Mellékhatás-csükkentés: Segítségével elkerülhető a világos objektumok körül kialakuló fényudvar (halo), amely a túl nagymértékű élesítéskor keletkezik. Ha bejelöljük, akkor egy újabb csúszka jelenik meg.
Mértéke: A Mellékhatás-csökkentés mértékét állíthatjuk be segítségével. Ha értéke 0, akkor a Mellékhatás-csökkentés ki van kapcsolva, ha értéke 100, akkor csökkenti legnagyobb mértékben az USM vizuális hatását. Ez a csúszka csak akkor jelenik meg, ha a "Mellékhatás-csökkentés" be van jelölve.

RL Dekonvolúció

Készítői (Richardson és Lucy) kapta nevét. Azon a feltételezésen alapul, hogy a fényképen az objektív által okozott, a bemozdulásos, stb. életlenség olyan, mintha egy Gauss szűrőt alkalmaztunk volna. Ha tudjuk, hogy a kép milyen módon vált életlenné, akkor bizonyos mértékig megállapítható az eredeti információ. A valóságban az életlenség csak jól közelíti a Gauss szűrő hatását, ezért az élesítés során melléktermékek keletkeznek. Ilyen például a fényudvar.



rt_details_2_1
85. ábra

Sugár: Az eltávolítandó Gauss életlenség sugarát lehet beállítani segítségével. Értéke 0,5 és 2,5 között állítható. Alapértelmezett értéke 0,75.
Erősség: Ha 100-ra állítjuk, akkor teljes mértékben eltávolítja a Gauss életlenséget. Ez nagyon durva eredményt ad, célszerű kisebb értéket alkalmazni.
Zajelnyomás: Célja a képzajnak az egyenletes felületeken történő élesítésének megakadályozása. 0 és 100 között állíthtó.
Iterációszám: Mivel a dekonvolúciót nem lehet egy menetben tökéletesen elvégezni, több iterációra van szükség. Minél több iterációt használunk, a Gauss életlenség annál tökéletesebben lesz eltávolítva, de a fényudvarszerű melléktermék keletkezésének valószínűsége is nő, amelynek vizuálisan nagyon rossz hatása van. Emiatt nem akarjuk teljes mértékben eltévolítani a Gauss életlenséget. Természetesen minél nagyobb iterációszámot állítunk be, annál lassabb lesz a feldolgozás.

eredeti_reszlet
RLD-1 ábra

Az RLD-1 ábrán egy 8MP-es, eredeti JPEG kép 100%-ra nagyított részlete látható. A kép kissé túlexponált és életlen.

rld_utan
RLD-2 ábra

Az RLD-2 ábrán ugyanazon felvétel RAW fájljából kiindulva RawTherapee programmal készített JPEG kép szintén 100%-ra nagyított részlete látható. A képen némi egyéb átalakítás mellett (pl. expozíció-korrekció) RL Deconvolúció élesítést is alkalmaztam. Látható az élesítés jótékony hatása, valamint az, hogy mennyivel jobb a RAW fájból kiindulva készített kép.

Élek

Egy igazi élesítő algoritmus. Nem eredményez fényudvart, bizonyos mértékban zajos képeknél is alkalmazható. Az Lab színtérben működik. Csak az éleket élesíti. Túlzott mértékű alkalmazása poszterizációhoz vezethet.

rt_details_3
86. ábra


Engedélyezve: Ha bejelöljük, akkor fejti ki hatását.
Ismétlések száma: Az algoritmus ismétléseinek száma.
Élek élesítésének mértéke: A hatás nagysága.
Csak luminancia: Csak a világosságkülönbség alapján állapítja meg az éleket.

Mikrokontraszt

Ez az eszköz kiegészíti az élek eszközt. Az élek eszköz csak az éleket élesíti, a Mikrokontraszt fokozza a texturát.

rt_details_4
87. ábra

Engedélyezve: Ha bejelöljük, akkor fejti ki hatását.
3x3 mátrix az 5x5-ös helyett: Zajos képhez előnyösebb ezt bejelölni.
A Mikrokontraszt mértéke és az Egységesség állítható.

Pontzaj-csökkentés

Csökkenti a "só és bors" zajt, amely általábn fehér színű, egyetlen képpontnyi zaj. Hasonlít a "meleg" vagy "halott" képpont által okozott zajhoz, de más oka van.

rt_details_5
88. ábra

Engedélyezve: Csak akkor hatásos, ha engedélyezzük.
Küszöb: A csúszka segítségével a zajelnyomás hatásának küszöbértékét kell beállítani.

Zajcsökkentés

A RawTherapee hatásos zajcsökkentő eszköze hatásosan csökkenti a zajt  úgy, hogy a kép finom részletei megmaradnak.

rt_details_6
89. ábra

Ahhoz, hogy megtaláljuk a legjobb zajcsökkentés paraméter beállításokat a képen, akövetkezőket tegyük:

Ellenőrizzük, hogy az élesítés ne élesítse a finom részleteket, mert akkor a képzajt is élesíti. Ha engedélyeztük a "Kontraszt részletek szerint" eszközt, akkor ellenőrizzük, hogy a "0 (Finom részletek) csúszka ki legyen kapcsolva (1 értékre állítva).
Használjuk a nagyítás eszközt 100% nagyításon, és keressünk olyan felületet, amely éles, valamint olyan felületet, amely nem az élesség síkjában helyezkedik el.
Kezdetben állítsuk a Luminance Detail csúszkát nullára.
Növeljük a Luminancia csúszkát addig, amíg a világosság zaj kellő mértékben nem csökkent.
A világosság zaj már csökkent, de a részletek helyreállítása még nem történt meg. Most van itt az ideje a színzaj csökkentésének. Növelni kell a színzaj csúszkát olyan mértékban, hogy a színzaj kellő mértékban csökkenjen, de a kis tárgyak részletei még nem vesztek el. A Delta chrominance Red illetve Delta chrominance Blue csúszkák állításával befolyásolhatjuk a zajcsökkentés hatását a piros és kék színcsatornára. A legtöbb esetben a nulla érték lesz a legjobb.
Most növelni kell a Luminance Detail csúszka értékét addig, amíg a képzaj és a képrészletek arányával a legjobban elégedettek vagyunk.
A gamma értéke szabályozza a zajcsökkentés erősségét a téma részletinek világosságértéke szerint. A kisebb Gamma érték esetén a zajcsökkentés a teljes világosságtartományban érvényesül, az árnyékokban is. Nagyobb érték beállítása  a zajcsökkentés hatása csak a világosabb képrészletkre kolátozódik.

sample1   sample2
90. ábra

Az ábrán néhány kattintás eredménye látható. A bal oldali a kiinduló JPEG kép, a jobb oldali az eredmény.
Az Expozíció fül Expozíció eszközében 2,38 fényérték expozíció növelést alkalmaztam.

rt_details_example_1
91. ábra

A 91. ábrán láthatók az élesítés és a zajcsökkentés paraméterei. Ezeken felül semmilyen más beavatkozást nem végeztem a képen.

Színhiba javítás (defringe)

A színhiba (kromatikus aberráció) javítására szolgál. A színhiba lila perem képében jelentkezik a sötét és világos képrészek találkozásánál. Jellemzően megjelenhet például egy sötét színű a világos égbolt előtt húzódó vzték mlltt, aegy faág és az égbolt találkozásánál, de máshol is. Oka lehet a pontatlan élességállítás, deoka lehet az objektív hiányossága is azáltal, hogy nem minden színt vetít ugyanabba a síkba. Jellemző hibája ez a sokszoros (általában 5x-ös feletti) zoommal rendelkező objektíveknek, főleg a minimum illetve maximum fókusztávolsághoz közlítve, de megjelenhet más esetekben is. A kép sarkihoz közelítve általában egyre nagyobb mértékben jelentkezik.
 Ez az eszköz a színhiba csökkentését szolgálja.

Színhiba javítás
92. ábra

Engedélyezve: Engedélyezés nélkül hatástalan.
Sugár: Az erős elszíneződést annak megadott sugarú környezetének átlagolásával nyomja el.
Küszöb: Az elnyomás küszöbértékét adja meg.
Görbe: rendelkezésre áll egy lapos-görbe szerkesztő is.

Színhiba előtte
93. ábra

Színhiba javítása előtt (nincs engedélyezve).

Színhiba utána
94. ábra

Engedélyezése után, az alapértelmezett paramétereket alkalmazva. A kinagyított részleten láthatjuk, hogy a lila szegélyek szinte eltűntek az ágak mellől.

Itt ismét leírom, hogy a Részletek fül eszközeinek hatása csak a legalább 100%-ra nagyított képen érvényesül, a kisebb nagyítású előnézeti képen semmilyen változás nem érzékelhető.

Kontraszt részletek szerint

Ez az eszköz növeli vagy csökkenti a kép részleteinek helyi kontrasztját, így kétféle hatása érvényesülhet. A helyi kontraszt csökkentése csökkentheti a képzajt a kép némi életlenítésével, a helyi kontraszt növelése növeli az élesség érzetét.

Kontraszt részletek szerint
95. ábra

Engedélyezve: Csak akkor van hatása, ha engedélyezzük.
Kontraszt-: A 0, 1, 2, 3 csúszkákat egy előre beállított értékkel balra mozgatja (zajcsökkentés).
Semleges: A 0, 1, 2, 3 csúszkákat 1 értékre állítja.
Kontraszt+: A 0, 1, 2, 3 csúszkákat egy előre beállított értékkel jobbra mozgatja (élesítés)
0 (Finom részletek): A csúszka által használt sugárérték 1 képpont.
1: A csúszka által használt sugárérték megközelítőleg 2 képpont.
2:A csúszka által használt sugárérték megközelítőleg 4 képpont.
3: (Durva részletek): A csúszka által használt sugárérték megközelítőleg 8 képpont.
Küszöb: Ha ezt nulla értékre állítjuk, akkor élesítésnél minden, még a képzaj is élesítésre kerül. ha a képzaj csak kissé különbözik környezetétől, akkor ha  küszöböt nullánál kissé magasabb értékre állítjuk, akkor még a zaj élesítése nm következik be. A küszöb értéke meghatározza, hogy a mennyivel kell nagyobbnak lennie a részlet és a környezete közötti különbségnek ahhoz, hogy élesítésre kerüljön (azaz megnövekedjen a helyi kontraszt).

Színek fül (Alt-C)

Színekkel, fehéregyensúllyal kapcsolatos eszközöket találunk itt.

színek
96. ábra

Fehéregyensúly

A fehéregyensúly beállítása azon a feltételezésen alapul, hogy ha úgy korrigáljuk a képen a színeket, hogy aminek szürkének (fénytanilag a fehér is szürke) kell lennie az szürke legyen, akkor a többi szín is egyensúlyba kerül, és a valóságnak megfelelő lesz.
A színhőmérséklet fogalmáról itt nem írok részletesen. A fényképezésről szóló írásaim két fejezetében is foglalkozom vele: A fényképezés alapjai/Alapfogalmak/Fehéregyensúly, valamint  A fényképezés alapjai/A fényforrások színe.


fehéregyensúly
97. ábra

Beállítás: Három alap mód van (Tárolt, Automatikus, Egyedi), valamint a fényforrás típusa szerint is választhatunk.

Tárolt: A fényképezőgép által eltárolt adatok alapján. Ha csak RAW módban (JPG készítése nélkül) fényképezünk, akkor érdemes a fényképezőgép fehéregyensúlyát Auto állásba kapcsolni.
Automatikus: Automatikusan korrigálja a fehéregyensúlyt.
Egyedi: A fehéregyensúly és a zöld árnyalatok a két csúszkával, vagy a Mintavétel eszközzel állítható be. Ha valamely csúszkát elmozdítjuk, vagy mintát vettünk, akkor a Beállítás automatikusan átvált Egyedire.

A fényforrás típusa szerint számos lehetőség közül választhatunk, a fő csoportok a következők: Nappali (napfény), Felhős, Shade (árnyék), Tungsten (izzólámpa), Fluoreszcens (fénycső), Fotolámpa, LED, Vaku. Egyes fő csoporton belül is számos választási lehetőségünk van.

A RawTherapee 4.0.11 User Manual részletesen foglalkozik az egyes fényforrások, illetve egyes fényképezőgép gyártók által az egyes beállításokban alkalmazott színhőmérséklettel.

Mintavétel (W): Ez az eszköz arra használatos, hogy megmutassuk a RawTherapee-nak a képen azt az árnyalatot, amelyet semleges szürkének szeretnénk látni. Ez az eszköz megtalálható a szerkesztő képernyőn felül az ikonok közöt is.

Mintavétel
98. ábra

Alkalmazásakor az egérmutató a fénykép felett pipettává változik. Kattintsunk vele arra a helyre, amelyet szürkének (fehérnek) szeretnénk látni. Ezt a kép különböző helyein akár többször is megtehetjük. Az eszköz a részletablakban (nagyított részlet) is használható. Nyomjuk meg a jobb gombot, hogy kilépjünk ebből az üzmmódból..
 
Méret: A pipetta méretét választhatjuk ki a legördülő menüből.

Színhőmérséklet: A csúszkát balra mozgatva a kép hidegebb, kékesebb, jobbra mozgatva melegebb, sárgásabb lesz.
Árnyalat: A csúszkát balra mozgatva a kép lilásabb, jobbra mozgatva zöldesebb lesz.

Vibrancia

A Vibrancia egy olyan intelligens színtelítettség beállítási lehetőség, amely az emberi látás színérzékenységét is figyelembe veszi. A Vibrancia eszközzel akkor lehet nagyobb pontossággal beállítani a színtelítettséget, ha az RGB és az Lab színtelítettség csúszkákat 0-ra állítjuk.

Vibrancia
99. ábra

Engedélyezve: Csak akkor van hatása, ha engedélyezzük.
Telített árnyalatok: A telített árnyalatok telítettségének szabályozása. Csak akkor működik, ha a "Pasztell és telített árnyalatok kapcsolása" ki van kapcsolva.
Pasztell árnyalatok: A pasztell árnyalatok telítettségének szabályozása.
Pasztell/Telített árnyalatok küszöbe: Ennek beállításától függ a pasztell illetve a telített árnyalatok megkülönböztetése. Csak akkor működik, ha a "Pasztell és telített árnyalatok kapcsolása" ki van kapcsolva. A függőleges tengely a színtelítettséget reprezentálja, alul a pasztell árnyalatok, felül a telítettek. A vízszintes tengely a telítettség-tartományt jelképezi. Két kontroll pontot mozgathtunk az egérrel. A felső a színtelítettség küszöbértékét állítja be 0 és 100 között. Az alsó a Pasztell/Telített átment súlyozását a -100...+100 tartományban. A görbe alakja az átmenetnél függ az alsó kontroll pont beállításától is, azaz nem lineáris átment is beállítható.
Bőrtónusok védelme: Ha bekapcsoljuk, akkor a Vibrancia alkalmazásának nem lesz hatása azokra az színárnyalatokra, amelyek hasonlítanak a bőr temészetes színére.
Színeltolódás kiküszöbölése: Ha engedélyezzük, akkor a színeltolódást megakadályozzuk.
Pasztell és telített árnyalatok kapcsolása: Ha engedélyezzük, akkor a színtelítettséget a Pasztell árnyalatok csúszkával állíthatjuk, amely változtatja mind a telített, mind a pasztell árnyalatokat (csúszkát) is. Ilyenkor a "Pasztell/Telített árnyalatok küszöbe" nem használható. Ha nem engedélyezzük, akkor külön állíthatók a telített és a pasztell árnyalatok.
Skin tones (Bőrtónusok): Ez egy H=f(H) görbeszerkesztő, ahol H a színezet (Hue). A szokásos szerkesztőktől abban különbözik, hogy itt csak a bőrszínárnyalatokat tudjuk állítani. A bemenő bőrszínárnyalatot tudunk módosítani egy másik kimenő árnyalatra. A vízszintes és a függőleges tengelyen is a színárnyalatok találhatók. Balra illetve lent a vörösebb, jobbra illetve fent a barnásabb árnyalatok.

Bőrtónusok
100. ábra

A szerkesztő teljesen a már korábban leírtak szerint működik, itt is megtaláljuk a négyféle görbe kialakítási módot.

rt_colors_10
101. ábra

rt_colors_11
102. ábra

Színkeverő

Speciális hatása van mind a színes, mind a fekete-fehér képek esetén. A színkeverő az RGB kép kimeneti színcsatornáinak megfellően három tartományból áll: Piros, Zöld, Kék. Az itt látható értékek százalékokat jelentenek, a csúszkák a -200...+200 tartományban állíthatók. Kiindulásként a három tartományban a saját színének megfellő csúszka 100%-on áll, a másik kettő 0%-on.

Színkeverő
103. ábra

A keverő készít egy új R kimeneti csatornát a beállított százalék értékek felhasználásával a rendelkezésre álló R, G és B csatornákból, és ugyanígy a másik két csatorna esetében is.

Vizsgáljuk meg a csúszkák állításának hatását egy képpontra. Legyen egy képpont R (piros), G (zöld) és B (kék) színcsatornáinak értéki R=200, G=100 és B=50. Most a keverő segítségével változtassuk meg a G (zöld) csatorna értékét. Ekkor várhatóan ennél a képpontnál az eredetileg G=100 érték fog megváltozni, a másik két színcsatorna értéke (R=200 és B=50) változatlan marad. Mivel új zöld csatornát állítunk elő, a középső, "Zöld" című részen kell a változtatásokat elvégezni, most a másik két rész csúszkáit alapértelmezett értéken hagyjuk.

Állítsuk ezen a részen a zöld csúszkát (előtte zöld ponttal jelölt) 100% helyett 70%-ra. Ez azt eredményezi, hogy a képpont G színcsatornájának értéke az eredeti érték 70%-a lesz, azaz 70. A pont színcsatornáinak értéke a változtatás után R=200, G=70, B=50.

Ezután állítsuk az ugyanezen a részen lévő piros (R) csúszkát (előtte piros pont látható) -20% értékre. Ez azt eredményezi, hogy a G (zöld) csatorna értéke csükken a piros (R) csatorna értékének 20%-ával. A piros csatorna értéke ennél a képpontnál 200, ennek 20%-a 40. A 70 értékű zöld csatorna tehát csükken 40-nel, tehát új értéke 70-40=30 lesz. A képpont színcsatornáinak értéke tehát így alakul: R=200, G=30, B=50.

Most növeljük meg ugyanezen a részen található B (kék) csatorna csúszkájának (előtte kék pont van) értékét 200%-ra. Ez azt eredményezi, hogy a G (zöld) csatorna értéke növekszik a képpont B (kék) színcsatorna értékének kétszeresével (200%-ával). A B színcsatorna értéke 50, ennek kétszerese 100. A zöld csatorna értéke előtte G=30 volt, így végül 30+100=130 lesz. A képpont színcsatorna értékei tehát ezek lesznek: R=200, G=130, B=50.

Természetesen ez a változás a kép minden képpontja tekintetében végbemegy, minden képpont zöld csatornájának értéke megváltozik.

Ugyanígy működik a Színkeverő Piros és Kék csatornát előállító része (Piros és Kék című rész) is.

Használható a színkeverő infravörös vagy feket-fehér felvételknél a kép különböző részei árnyalatának beállítására.
Használható a fehregyensúly tartományának kiterjesztésére az 1200-12000K tartományra.

HSV Equalizer

HSV színmódban egy lapos-görbe típusú eszközzel lehet állítani a színárnyalatot (Hue), a színtelítettséget (Saturation), és a színértéket (Value, talán helyesebb fényességnek, világosságnak nevezni).

Színárnyalat
104. ábra

A színárnyalat szerkesztő. A vízszintes és a függőleges tengelyen is a színárnyalat van ábrázolva. A vastag függőleges vonal a bemenő színárnyalatot jelképezi, a vastag vízszintes pedig a kimenő színárnyalatot. Az ábrán látható állapot a képen a zöld színek lila színre cserélését eredményezi. Az átmenet meredeksége is állítható a szokásos módon.

Színtelítettség
105. ábra

A színtelítettség változtatása. A vízszintes tengelyen (bemenet) a színárnyalat, a függőlegesen a kimenő színtelítettség van ábrázolva. Segítségével színárnyalattól függően állítható a színtelítettség. A vastag függőleges vonal színe a színárnyalat, amelynek telítettsége változik, a vastag vizszintes vonal színe pedig a színárnyalat megváltozott (kimeneti) színtelítettségét mutatja. A sárgászöld színt az eredetinél (a középső szaggatott vízszintes vonal) sokkal kevésbé telítettre (a semleges szürkéhez közelebb állóra) változtatja az ábrán látható állapot.

Színérték
106. ábra

A színérték (világosság) változtatása. A bemenő színárnyalat függvényében a kimenő színértéket (a HSV színrendszerben a V érték) változtatja. A vízszintes tengelyen a színárnyalat, a függőlegesen a színérték van ábrázolva. A vastag függőleges vonal színe a színárnyalat, amelynek színértéke változik, a vastag vizszintes vonal színe pedig a színérték (világosság) megváltozott (kimeneti) értékét mutatja. Az ábrán látható állapot a zöld színnek az eredetinél sokkal világosabb megjelenését eredményezi a képen.

A jobb felső sorban látható "Lineáris görbe visszaállítása" ikonra kattintva az éppen bekapcsolt szerkesztő áll vissza.

Természetesen tetszőlegesen bonyolult görbét alakíthatunk ki.

RGB görbék

Külön-külön alkalmazható minden RGB csatornára, ennek megfelelően három görbeszerkesztő van. A vízszintes és a függőleges tengelyen is az adott színcsatorna értékei vannak. A vízszintes tengely a bemenő értékeket, míg a függőleges a kimenő értékeket jelképezi. A három görbe az R=f(R), a G=f(G), és a B=f(B) kapcsolatot valósítja meg, ahol az R, G, ésB értékek a színcsatornák bemenő és kimenő értékei. Azaz az R csatorna kimenő értéke az R csatorna bemenő értékének függvényében.

rt_colors_7
107. ábra

A másik két színcsatorna szerkesztője hasonló az ábrán látotthoz, csak a tengelyeken a színcsatorna színe látható.

Luminosity Mode (Fényesség mód): Ha ezt bekapcsoljuk, akkor a kép világosságát úgy változtahatjuk meg, hogy a szín változatlan marad. A hatás hasonló ahhoz, mint amikor a HSV equalizer esetében a Színértéket (Value) változtatjuk, de nem olyan szelektív a színek tekinttébn. Fekete-fehér képen alkalmazva a Színkeverőhöz hasonló hatást lehet elérni, de finomabban lehet változtatni.

ICM

Színprofilok.

Színprofilok
108. ábra

Bemeneti színprofil

Profil mellőzése: Ezt választani csak ritka esetben célszerű, akkor, amikor a fényképezőgép a szokásos gamuton jóval kijjebb eső színeket rögzít.

Fényképezőgép alapértelmezése: nyugodtan válasszuk ezt, az esetek többségében ez jó eredményt biztosít.

Lehetőség van elmentett saját fényképezőgép profil alkalmazására, valamint referenciakép segítségével saját profil előállítására is. Ezek nem a kezdők lehetőségei.

Feldolgozási színprofil

Az itt kiválasztott színprofilt használja a feldolgozások során a belső számításokhoz. A széles gamutú profilokat (például WideGamut vagy ProPhoto) csak nagy bitmélységű bemeneti fájlokhoz (RAW, DNG, 16 bites TIFF vagy PNG) használjuk, JPEG fájlokhoz ne. JPEG fájlokhoz az sRGB vagy az Adobe RGB a megfelelő. Ha bizonytalanok vagyunk, használjunk sRGB-t.

Kimeneti színprofil

Kiválaszthatjuk a kimeneti színprofilt. A legtöbb esetben ajánlott kimeneti színprofil az RT_sRGB, amely jobb változata az sRGB profilnak.

Megadhatjuk a kívánt gamma értéket is, valamint szabadon megadhatjuk a gammát és a meredekséget csúszkák segítségével.

Transzformáció fül (Alt-T)

A kép geometriájának módosításával kapcsolatos műveleteket találhatjuk itt.

Transzformációk
109. ábra



Kivágás

Kivágás
110. ábra

Csak akkor van hatása, ha engedélyezve van. Az "x" és "y" mezőkben megadhatjuk a kivágás bal felső sarkának koordinátáját a kép bal felső sarkához képest, amelynek koordinátája x=0 és y=0. Az "Sz" (szélesség) és "M" (magasság) mezőkben beállíthatjuk a kivágott rész szélességét illetve magasságát.

A "Kijelölés egérrel" gombra kattintás után az egérrel jelölhetjük ki a kivágandó részt.

Maga a kivágás csak a feldolgozás során történik meg, szerkesztéskor csak a kijelölt terület körüli rész sötétebbre változik, míg a megmaradó (kivágott rész) eredeti színű marad. A beállításokban megadható, hogy a levágandó rész sötétsége a képernyőn milyen legyen.

A Shift gombot lenyomva a kijelölt terület a képen az egérrel mozgatható, a kijelölés oldalai egérrel megfoghatók, és mozgathatók a kijelölt terület átméretezéséhez.

A kijelölt terület belsejébe kattintással ideiglenesen a teljes kép eredeti színében látható.

Ha a "Rögzített oldalarány" lehetőséget bejelöljük, akkor számos oldalarány közül választhatunk, így 3:2, 4:3, 16:9, stb... Ekkor automatikusan a megadott oldalarányú lesz a kijelölés.

Választhatunk álló vagy fekvő formátumot.

Választhatunk a segédvonalak közül, amelyek segítenek a kivágás kijelölésében.

Megadhatjuk a nyomat kívánt felbontását (PPI = Pixel per Inch), amely azt jelenti, hogy a kép oldala mentén hány képpont legyen inchenként (1 inch = 1" (coll) = 25,4mm). Láthatjuk, hogy a kivágott részből a megadott felbontással mekkora kép nyomtatható (készíttethető). A méretet cm-ben és inch-ben is láthatjuk. A 300PPI a legkiválóbb felbontást eredményezi, ennél többre nincs szükség. 13x18 cm képméretig válasszuk a 300PPI felbontást, ennél nagyobb méretnél választhatunk kevesebbet, nagyméretű kép esetén akár 150PPI felbontás is elég lehet a nagyobb nézési távolság és a szem korlátozott felbontóképessége miatt.

Átméretezés


Átméretezés
111. ábra

Átméretezhetjük a képet segítségével. Hatása az Engedélyezés bejelölésével érvényesül.

Vonatkozhat az érvényessége a kivágott területre, vagy a teljes képre.

Választhatunk algoritmust.

Az "Egyedi" listából kiválaszthatjuk, hogy hogyan történjen az átméretezés. "Határolókeret" választása esetén megadhatjuk a szélességet (Sz) és a magasságot (M). Ilyenkor a kép oldalaránya a megadott értékek szerint változhat, a kép ezáltal torzulhat. "Szorzó" választása esetén egy csúszka segítségével megadhatjuk, hogy az eredeti képet hányszorosára kívánjuk átméretezni. "Szélesség" választásakor csak a szélességet kell megadni, a magasság úgy változik, hogy a kép oldalaránya ne változzon. "Magasság" választásakor csak a magasságot kell megadni, a szélesség úgy változik, hogy a kép oldalaránya ne változzon.

Az átméretezés hatása nem látszik az előnézeten. Az átméretezés a feldolgozás során történik meg.

Objektív / Geometria

Itt egy egész eszközcsoportot találunk.

Objektív_Geometria
112. ábra

Automatikus kitöltés: Ha ezt bejelöljük, akkor szükség esetén kitölti azokat a területeket, amelyek egy átalakítás után hiányosak lesznek. Például a hordó torzítás korrigálása üres területet hagy a kép széleinél. Ha az automatikus kitöltést bejelöljük, akkor ezt automatikusan kitölti.

Automatikus vágás: Ez nem alkalmaz interpolációt, hanem egyszerűen levágja a kép széleit úgy, hogy még éppen ne maradjon üres rész egy torzítás vagy elforgatás miatt.

A kitöltés illetve vágás kölcsönösen kizárja egymást, ha az automatikus kitöltést bejelöljük, akkor az automatikus vágás gomb nem használható. Mint már írtam, az automata vágás csak sötétebb színnel bejelöli a majd vágásra kerülö területet, maga a vágás csak a feldolgozás során történik meg.

Forgatás


forgatás
113. ábra

Itt két dolgot tehetünk.

Kép elforgatása: A csúszka segítségével -45...+45 fok között elfordíthatjuk a képet. A negatív szögértékek az óramutató járásával megegyezően fordítják el a képet.

Vízszintes vonal kijelölése: Kijelölhetünk egy vízszintes vagy függőlges vonalat, amely nem sikerült pontosan vízszintesre vagy függőlegesre. Ha a kijelölést befejeztük, a program automatikusan elforgatja a képet úgy, hogy a kijelölt vonal vízszintes vagy függőleges legyen. Ha például a horizont ferdére sikerült, akkor ezt itt automatikusan korrigálhatjuk. Ez az eszköz elérhető fent az eszköztár ikonok között is.

Vonal kijelölése
114. ábra

Vonal kijelölése
115. ábra

Kattintsunk rá a "Vízszintes vonal kijelölése" gombra. Jelöljük ki a horizont vonalát úgy, hogy kattintsunk rá a bal széle közelében, tartsuk nyomva az egérgombot, majd mozgassuk az egeret a horizont jobb széle közelébe, majd engedjük el az egérgombot.

Horizont forgatés
116. ábra

Az egérgomb felengedése után azonnal beforgatja a képet úgy, hogy a kijelölt vonal vízszintes legyen, és levágja a képről az üres részeket.

Perspektíva


A perspektivikus torzítás korrigálására szolgál. Ez például akkor keletkezik, amikor nem pontosan szemből fényképezünk le egy épületet. Legtöbbször vagy az a probléma, hogy kénytelenek vagyunk kissé "alulról felfelé" (nem vízszintes optikai tengellyel) lefényképezni az épületet, mert nincs hely arra, hogy kellő távolságra távolodjunk tőle, kénytelenek vagyunk a járdán állva fényképezni, és ha vízszintesen tartanánk gépünket, a téma nem férne bele. A másik fajtája a perspektivikus torzításnak akkor keletkezik, amikor nem pontosan szemből fényképezzük le az épületet, hanem oldalra eltolt helyzetből, amikoris az épületnek a hozzánk közelebbi része nagyobb lesz a képen, mint a tőlünk távolabbi.

Perspektíva
117. ábra

Vízszintes
: Vízszintes irányú torzítást lehet segítségével korrigálni.
Függőleges: Függőleges irányú torzítás korrigálására szolgál.

Perspektíva-1
118. ábra

Perspektíva-2
119. ábra

Láthatjuk a nagylátószögű előtéttel (24,5mm ekvivalens gyújtótávolság) készült képen, hogy a templomtorony hanyattesik. Ezt a Függőleges csúszkával korrigálni tudtam, azonban korrekció után a torony nem fér bele a képbe.

Túlzott mértékű alkalmazása újabb torzítások forrása, erre számítanunk kell. Inkább úgy készítsük képeinket, hogy csak kis mértékben kelljen korigálni.

Lens Correction Profile (Objektív Korrekciós Profil)

Ki lehet választani egy Adobe LCP fájlt a geometriai torzítás, vignettálás, és az oldalirányú kromatikus aberráció (CA) automatikus korrekciója érdekében. Egy saját, pontosabb korrekciós modellt használ, és a programbeli beállítási lehetőségtől független. Azonban lehetséges más szabályozó használata az LCP profil mellett művészeti célból, vagy ha az LCP profil nem oldja meg a korrekciót teljes mértékben (például extrém mértékben torzító kompakt fényképezőgép esetében).

Az alábbi korlátozások érvényesek:

Az LCP csak RAW fájlokat támogat, JPEG esetén a vignettálás korrigálását nem támogatja.
Bár a torzítás látszik az előnézeti képen, a CA és a torzítás nem jelenik meg a részletablakban, csak a feldolgozás eredményeképpen kapott képen. Az automatikus kitöltés nem támogatott.
A CA korrekció csak akkor támogatott, ha az EXIF adatok tartalmaznak a fókusztávolságra vonatkozó információkat.

Az LCP profilhoz az Adobe DNG Converter programból juthatunk. Telepítsük fel, és másoljuk a fényképezőgépünknek megfelelő profilt valami egyszerűen elérhető helyre a merevlemezen.

Torzítás


Torzítás
120. ábra

Automatikus torzításhelyreállítás: Az objektív torzításának automatikus helyreállítása egyes fényképezőgépeknél. Ez az eszköz még csak kísérleti állapotban van.
Erősség: Az objektív torzítását korrigálja, a negatív értékek a hordótorzítást, a pozitív értékek a párnatorzítást korrigálják. A Kivágás eszközzel (tényleges kivágás nélkül) egy rácsot lehet helyezni a képre. Engedélyezzük a Kivágás eszközt, majd válasszuk ki a Segédvonal típusa listán a "Rács" opciót. Ez segít a korrekció során.

Kromatikus aberráció


Kromatikus aberráció
121. ábra

A kromatikus aberráció a Vörös és a Kék csúszka segítségével állítható. Használjuk a nagyított részletet a hatás megfigyelésére, akár 200% nagyításban. Ez az eszköz egészen hatásosan eltüntti a mérsékelt méretű kromatikus aberrációt, de extrém nagymértékű színhiba esetén csodákra ne számítsunk.

Peremsötétedés

A peremsötétedés (vignettálás) korrigálására szolgál. Egy olcsó és egy drága teleobjektív között az a különbség, hogy az első a képe a széle felé sötétedik, míg a másodiké nem, vagy csak kevéssé.
Peremsötétedés
122. ábra

Mérték: Pozitív értékre állítva a kép négy sarkát kivilágosítja, negatív értékre állítva sötétíti.
Sugár: Azt szabályozza, hogy a képnek a sarkoktól számítva mekkora része lesz sötétítve vagy világosítva. Kisebb értékeknél a terület nagyobb, és fordítva.
Erősség: A Mérték és a Sugár csúszka hatásának erősségét szabályozza.
Középpont X: A "korrekciós kör" középpontját vízszintesen mozgatja (balra vagy jobbra). Ez hatásos például egy kivágott kép esetén, amelynél a peremsötétedés nem szimmetrikus. Hasznos a kép bal vagy jobb szélének világosításához/sötétítéséhez ha az alexponált/túlexponált.
Középpont Y: A "korrekciós kör" középpontját függőlegesen mozgatja (balra vagy jobbra). Hasznos például az égbolt sötétítéséhez, vagy az előtér világosításához.

RAW fül (Alt-R)

RAW
123. ábra

Deinterpoláció

Egy RAW fájl megjelenítéséhez az adatokat deinterpolálni kell (demozaicing). Ennek a műveletnek során jön létre a színszűrőkkel ellátott érzékelőpontocskák adataiból a színes kép. A JPEG vagy TIFF képek esetében ilyen művelet nincs, ezért azok megnyitása gyorsabb.

Deinterpoláció
124. ábra

Algoritmus: Deinterpoláció algoritmus kiválasztása.
Színhiba-elnyomási lépések száma: Meghatározza, hogy a demosaic algoritmus során hányszor alkalmazza a medián szűrőt a demosaic műtrmékek elnyomására. Hamis színek (pettyek) jelenhetnek meg a finom részletek visszaadása során. A művelet kissé hasonlít a színsimításra. A művelet a világosság csatornát nem érinti.

A RawTherapee kilencféle algoritmust kínál. Hatásuk megfigyeléséhez akár 400-500% nagyításban is nézzük a képrészletet a kinagyított ablakban. Az algoritmusok közötti különbség a kép finom részletinél mutatkozik meg, például a színes éleknél.

A RawTherapee egy kép szerksztésre történő megnytásakor a Fast algoritmust használja. Ha egy részlet ablakot használunk 100% vagy nagyobb nagyításban, akkor az itt kiválasztott algoritmust használja a részletkép megjelenítéséhez. Az alapértelmezett algoritmus az AMaZE, mert a legtöbb esetben ez adja a legjobb eredményt.

A korábbi változatokban a Hphd volt az alapértelmezett, amely szintén elég jó, és gyorsabb, mint az AMaZE.

A VNG-4 az Olympus fényképezőgépekhez ajánlott algoritmus.

A DCB hasonló az AMaZE algoritmushoz.

Bátran próbáljuk ki őket, és válasszuk ki azt, amelynek eredményével a leginkább elégedettek vagyunk.

Előfeldolgozás

Előfeldolgozás
125. ábra



Sorzaj-szűrő: Kiszűri a mintázatszerű zajt.
Zöldegyensúly: A képérzékelő előtti Bayer szűrőn kétszer annyi darab zöld színű szűrő van, mint amennyi a másik két színűből (külön-külön) van. Ezt szemünk színérzékenysége indokolja. Néhány gyártó bizonyos típusú fényképezőgépein a jobb színvisszaadás miatt kétféle színű zöld szűrőt használ, a szomszédos zöld szűrőpontok egymástól kissé eltérő színűek.  Ilyen gépeket gyárt például a olympus, a Panasonic, és a Canon is. A demosaicing algoritmusok azt feltételezik, hogy minden zöld szűrő azonos színű, és emiatt az interpoláció során oda nem illő, zavaró termékek is létrejönnek. Ezen zavaró termékek kiküszöbölésére szolgál ez a csúszka. Azt a százalékos különbséget lehet beállítani segítségével, amely alatt a szomszédos zöld értékek kiegyenlítettek lesznek.
Hot/Dead pixel szűrő alkalmazása: Ha bejelöljük, akkor megpróbálja elnyomni a hot ("forró", azaz nem jól működő, világos színű) és a dead ("halott", fekete színű) képpontokat, és helyettesíti őket a környezetükhöz alkalmazkodó színű pontokkal. A hot és dead képpontok a képérzékelő hibái. A mai technológia nem képes arra, hogy a több millió érzékelő pontocskák közül egy se legyen hibás működésű, valamint mindegyik pontosan egyforma érzékenységű legyen. Mindig található több-kevesebb hibás képpont, a profi gépeknél kevesebb, az amatőr gépeknél több, de a különbség a képérzékelő árában is tükröződik. Az alábbi képen, amely felhelyezett objektívsapkával készült kép 100% méretarányú kivágott része, a felfelé mutató nyílhegy közepénél picivel feljebb látható egy barna színű hibás képpont. Ez minden képen ilyen barna színű. A képen a kivágott rész erősen nagyítva látható. Sok esetben a hibás képpont színe jóval világosabb és feltünőbb is lehet.

hotpixel
HP. ábra

Raw fehér-fekete pont

Raw fehér-fekete pont
126. ábra

Fehérszint: lineáris korrelációs faktor: Lineáris expozíció korrekciót alkalmaz a RAW-ban a demosaic algoritmus használata előtt. Hasznos lehet olyan nehéz megvilágítási körülmények között, amelyek túlexponált területeket eredményeznek a RAW-ban. A csúszka értéke egy szorzótényezőt reprezentál az RGB csatornák számára. A korrekciós faktor független a színtértől.
Óvatosan használjuk, mert eltolja a bemenetet, mielőtt a színek előállítása megtörténik, ezért előfordulhat, színeltolódás. Csökkenti a RAW fehér pontot annak érdekében, hogy a csúcsfényeket helyreállítsa, azonban ez elveszhet, amikor a képet a színkezelő rendszer az ICC profillal feldolgozza. 
Fehérszint: csúcsfény megőrző korrekció (FÉ): A csúcsfények megőrzésére használhatjuk. A csúszka értéke fényértékeket jelent. Ha a "Fehérszint: lineáris korrelációs faktor" csúszka értéke pozitív, akkor ennek a csúszkának a nagyobb értéke a csúcsfényeket sötétebbé teszi. Ha a "Fehérszint: lineáris korrelációs faktor" csúszka értéke negatív, akkor ennek a csúszkának a nagyobb értéke a csúcsfényeket világosabbá teszi. Ez a csúszka csak akkor hatásos, ha a "Fehérszint: lineáris korrelációs faktor" csúszka értéke 1-től eltérő.
Feketeszint: vörös: A vörös színű Bayer szűrővel rendelkező képpontok fekete szintjét állítja.
Feketeszint: zöld 1 (vezető): Az egyik zöld színű Bayer szűrővel rendelkező képpontok fekete szintjét állítja.
Feketeszint: kék: A kék színű Bayer szűrővel rendelkező képpontok fekete szintjét állítja.
Feketeszint: zöld 2: A másik zöld színű Bayer szűrővel rendelkező képpontok fekete szintjét állítja.
Zöldek együtt: Ha bejelöljük, akkor a két zöld csúszka az egyik állításakor együtt mozog.

Azért van két zöld csúszka, mert a Bayer szűrő kétszer annyi zöld pontot tartalmaz, mint kéket, illetve pirosat, és a zöld képpontok egyik fele és másik fele (elhelyezkedésük szerint) meg vannak különböztetve egymástól.

Fekete referenciakép (dark frame)

Fekete referenciakép
127. ábra

A felhasználó megadhat egy fekete referenciaképet, hogy annak felhasználásával a RawTherapee kivonja a képből a hosszú expozíciós idő miatt keletkező képzajt, és így zajmentesebb képet kapjunk. Ha az "Auto selection" (automatikus kiválasztás) jelölőnégyzetet bejelöljük, akkor az ISO érzékenység és a záridő alapján automatikusan kiválasztja a fekete képet.

Hosszú záridő esetén a nem homogén termikus képzaj láthatóvá válik. E termikus zaj forrása maga a képérzékelő, valamit a hozzá kapcsolódó elktronika. Ez a módszer azáltal enyhíti a termikus zaj hatását, hogy a képből kivon egy (vagy több) ugyanolyan körülmények között, de felhelyezett objektívsapkával készített képet, amely csak a zajt tartalmazza. Egy fekete referenciakép természetesen csak ahhoz a  fényképezőgép típushoz használható amellyel készült.

Ez a módszer nem hatékony nagy ISO értéken készült zajos kép esetén, mert ott más természetű a keletkező képzaj.

A könyvtár kiválasztása után várni kell egy kicsit, amíg a RawTherapee elemzi az ott található fájlokat. Az a jó, ha több, azonos körülmények között készült fekete referenciaképet is készítünk, akár 4-6 darabot is.

A fekete referencia képet elemzve a RawTherapee megállapítja a hot pixelek helyét, és automatikusan korrigálja azokat. Ez jobb eredményt ad, mint a "Hot/Dead pixel szűrő alkalmazása", de csak a hot (fehér) képpontokra hatásos, a dead (fekete) képpontokra nem.

Az automatikus kiválasztás az alábbi logika szerint választ:

A fényképezőgép gyártója
A fényképezőgép típusa
ISO
Záridő

A keresés a legjobb egyezés céljából kétszeres:

Ha teljes egyezést talál a fentiekben, akkor a készítés idejében legközelebb lévőt választja.
Ha nem talál teljes egyezést, akkor az ISO és záridő tekintetében legközelebbit választja.

Rossz képpontok

A RawTherapee képes korrigálni a rossz (hibás) képpontok hatását. Készíthetünk egy szövegfájlt fényképezőgépeinkhez, amely a hibás képpontok koordinátáit tartalmazza. A fájl minden egyes sorát a következőképpen készítsük:

<X koordináta>szóköz<Y koordináta>enter

A hibás képpont X és Y koordinátáit úgy adjuk meg a RawTherapee-nak, hogy a képen tapasztalható koordinátákhoz (X és Y-hoz is) adjunk hozzá 4-et.

Az elkészült fájlt nevezzük el: "maker model.badpixels", ahol a "maker" a fényképezőgép gyártójának rövid vene legyen. Például: "PENTAX K200D.badpixels". Ha két egyforma típusú fényképezőgéppel rendelkezünk, akkor lehetőség  van a gyártási sorozatszámot is megadni a fájl nevében: "maker model serial.badpixels" formában. Ezt a fájlt szintén a fekete referenciaképeket tartalmazó mappába helyezhetjük. A fekete referenciaképeket tartalmazó mappát a Beállításokban adhatjuk mag a RawTherapee számára.

A listában szereplő képpontok mindig korrigálásra kerülnek a feldolgozás során.

Léteznek olyan szoftverek, amelyek segítenek feltérképezni képeinken a hibás pixelk helyét.

Flat field

Szó szerint "lapos terület"-t jelent, talán az "egyenletes terület" vagy "egyenletes mező" kifejezés lenne a jobb, mert itt arról van szó, hogy a megvilágítás nem egyenletes a teljes képmezőn, a széle és a sarkok felé kisebb-nagyobb mértékben sötétedik, sőt általában még színeltolódás is keletkezik a szélek felé. A sötétedés és színeltolódás a fényképezőgép-objektív párostól, azok beállításától is függ. A hiba korrigálása referenciakép segítségével lehetséges.

A kézi korrekció nehéz, és ritkán vezet tökéletes eredményre.

flat field
128. ábra

A módszer mind automatikus, mind a felhasználó által vezérelt módon rendelkezésre áll a RawTherapee programban. Az egyenletes mező korrigálást csak a feldolgozás elején, a RAW adatokkal lehetséges, hogy gamma-eltolódás ne lépjen fel. Emiatt az egyenletes mező korrekciót csak RAW fájlok esetén lehet alkalmazni. Teljesítmény okokból a bályegképeken nem látható az egyenletes terület korrekció hatása. Jelenleg csak a szerkesztőben és a végeredményként kapott képen látható a hatása.

A módszer pontossága nagyrészt a használt referenciakép pontosságától függ. Az egyenletes mező referenciakép RAW formátumú, és általában egy életlen felvétel egy egyenletes színű, egyenletesen megvilágított tárgyról, például egy fehér matt papírlapról. Egy másik módszer egy egyenletes fehér plexi lap elhelyezése közvetlenől az objektív előtt úgy, hogy az objektív elejéhez rögzítjük (érintkezzen az elejével), és egyenletes megvilágítással életlenül lefényképezzük, például úgy, hogy a tiszta égbolt felé tartjuk fényképezőgépünket. Az ötlet az, hogy egyenletes színű, egyenletesen megvilágított területet juttatunk az objektívbe, és lefényképezzük. A fényképen látható lesz, hogy az ideálistól eltérően ábrázolja gépünk az egyenletes területet. Azonos objektív és azonos beállítás alkalmazása esetén gépünk természetesen egy fotótémát is hasonlóan egyenetlenül fényképez le, és ha ismerjük a referenciakép által az eltérést, akkor azt vissza is tudjuk korrigálni.

A flat field képek készítéséről a Egyenletes képmező (flat field) referenciakép készítése című írásomban írok.

Kiválaszthatjuk az alkalmazandó referenciaképet, vagy hagyhatjuk, hogy a program válasszon. Ez utóbbi esetben jelöljük be az "Automatikus választás" lehetőséget.

Elmosás típus és elmosás sugara a referenciaképen alkalmazandó algoritmus és sugár paraméter beállítását teszi lehetővé. A referenciaképen elmosását alkalmaza program, hogy a referenciakép esetleges egyenetlenségei, túlzott élessége, a képzaj, esetleg a porfoltok a lefényképezett papírlapon, stb. megszünjön. A kiválasztott RAW egyenletes mező refrenciaképnek nem szükséges ugyanazzal a fehéregyensúllyal készülnie, mint a képnek, amelyre alkalmazásra kerül. Az elmosás algoritmusa lehet: Terület, Függőleges, Vízszintes, Függőleges + vízszintes. A "Terület" az általánosan használható algoritmus nagy sugárral, amely eltünteti az egyenetlenségeket. A másik három lehetőség akkor hasznos, ha a fényképezőgép vonalminta-szerű zajt generál.

Az egyenletes mező egyenetlensége az alábbi tényezőktől függ:

A fényképezőgéptől
Az objektívtől
A fókusztávolságtól
A rekeszértéktől
Az objektív döntése/eltolása

Célszerű egy könyvtárba összegyűjteni egy fényképezőgép-objektív kombinációhoz az egyenletes mező RAW fájloket, mindazokkal a rekeszérték, fókusztávolság kombinációkkal, amelyeket a valóságban is használni kívánunk. A fájl neve tartalmazza ezeket a fontos paramétereket, bár a RawTherapee nem a fájl nevéből, hanem az EXIF adatokból állapítja meg azokat. A fájl neve ebből a szempontból közömbös. A könyvtárakat a fájlokkal a Beállításoknál megadott könyvtárba helyezzük, mert a RawTherapee ebben kezdi az elemzést.

Színhiba (kromatikus aberráció)

Hatása csak legalább 100%-os nagyításban látható. A demosaicing előtt fejti ki hatását.

Színhiba
129. ábra

Ha a "Színhiba (kromatikus aberráció) automatikus helyesbítése be van jelölve, akkor a Vörös és Kék csúszkák letiltásra kerülnek, és automatikus korrekció történik. Ha nincs bejelölve, akkor a két csúszka értéke szerint történik a színhiba javítása.

Metaadatok fül (Alt-M)

Itt lehet megadni, hogy a kidolgozás során létrejövő képfájl milyen metaadatokat tartalmazzon. Az eredeti RAW metaadatok nem változnak. A metaadatok beépülnek magába a képfájlba. Két csoportjuk van. Az EXIF adatok a fényképezőgép gyártójáról, annak típusáról, a képkészítés körülményeiről adnak információkat. Az IPTC pedig magáról a képről, és akkor vehetjük hasznát, ha az interneten áruljuk képeinket.

EXIF fül

Itt az alul lévő gombok segítségével törölhetünk, hozzáadhatunk, illetve eredeti állapotba állíthatunk metaadatokat, de nem bármelyiket. Csak az Artist, Copyright, ImageDescription, Exif.UserComment módosítható, törölhető, illetve hozzáadható. A többi módosítására nincs lehetőségünk.

EXIF fül
130. ábra

A faszerkezetben tárolt adatok az első (bal oldali) oszlopban lévő nyílhegyre kattintva lenyithatók, mint az ábrán az "Exif" bejegyzésnél látható. A pipák azt jelzik, hogy ott az eredeti érték szerepel. A hozzáadott értéket a +, a töröltet az X jelzi. A Visszaállítás, illetve a Mindent visszaállít gombra kattintva visszavonhatjuk módosításainkat.

IPTC fül

Kulcsszavakat, leírást adhatunk képeinkhez, amely a kategorizálást segíti.

IPTC fül
131. ábra

A + és - gombokkal adhatunk hozzá kulcsszavakat, a Visszaállítás gombbal vonhatjuk vissza ténykedésünk eredményét, a Beágyazott gombbal olvashatjuk ki a betöltött képbe ágyazott információt, és a két ikonnal a vágólapra menthetjük, illetve onnan beilleszthetjük az IPTC információt.

Beállítások

A beállításokban igen sokféle lehetőséget találunk. A beállítások ablak az 1/19 ikonra kattintva érhető el. Részletesen erről nem írok, a fentiek ismeretében az ott látható beállítási lehetőségek már érthetők lesznek (reményeim szerint).

Billentyűparancsok

Az angol nyelvű dokumentáció végén megtalálhatjuk azokat a billentyűparancsokat, amelyekkel a gyakran használt funkciók egyszerűen aktiválhatók.

Felhasznált forrás:


RawTherapee 4.0.11 User Manual (2013-05-29) (letölthető a http://www.rawtherapee.com/ oldalról)

RawTherapee 3.0 Felhasználói kézikönyv Nagy Attila fordításában (Itt található: http://users.atw.hu/digitalfotosuli/segedanyag/RawTmanual-hu.pdf).


Bereczky Péter - bykyny