Nagy szerencse ért bennünket, erkélyünkre, egy virágcserépbe fészkelt egy szürke légykapó pár, és így életük részesei lehettünk.
Erkélyünkön a falra akasztott virágtartóban lévő cserépbe fészkelt 2011 júliusában. Először nem is tudtuk, hogy mit csinál, csak azt láttuk, hogy amikor kimentünk az erkélyre, a virágcserépről elszállt egy madár. Először azt hittük, hogy eszi a virágot. Csak amikor levettem a cserepet, és belenéztem, akkor láttam, hogy kivájták a föld egy részét, és fészket építettek. Négy kis madártojás volt benne. Gyorsan visszatettem a helyére. Ruhát teríteni, virágot öntözni ki kellett menni az erkélyre, addig a tojó a közeli fára repült, de ahogy visszamentünk a lakásba, néhány perc múlva ismét a tojásokon ült. Július lévén, ez a pár másodköltése lehetett.
A szürke légykapó csendes, aranyos, kedves kis madár (a legyeknek lehet, hogy ettől eltérő a véleménye). Hangot más madarakhoz (például fecskékhez, rigókhoz) képest ritkán ad, azt sem túl hangosan. A fészekben teljesen csendesen viselkedik. Jól tűri az ember közelségét, de ez nem azt jelenti, hogy oda lehet menni megsimogatni. Ha kiléptünk az erkélyre, vagy a szobában a függönyön keresztül 1-2 méteren belül meglátott bennünket mozogni, akkor elrepült a közeli fára. Ha nem mozogtam, akár egy méterről is nézhettem a szobából amint odaszállt a fészek szélére, szétnézett, majd elfoglalta helyét.
A hangokat is jól tűrték, akár hangosak, akár közeliek voltak. Igen jól alkalmazkodtak a városi autóforgalomhoz, az emberek állandó jövés-menéséhez az erkély alatti járdán, az erkélyünk előtti parkoló eseményeihez. Azt is mondhatnám, hogy nem zavartatták magukat.
A költési idő alatt nappalink ablakának közelében "laposkúszásban" közlekedtünk, hogy feleslegesen ne zavarjuk őket. A tojó szorgalmasan ült a tojásokon, párja rendszeresen hozott neki enni, de néha elhagyta a fészket, valószínűleg táplálkozás céljából. Július 21-én vagy 22-én kelhetett ki a négy fióka. A szürke légykapó csőre kívül fekete, belül sárga színű, csőre tövénél serték vannak, nehogy a zsákmány könnyen meglóghasson. A fiókák csőre kívül is sárga. Csupaszon és vakon születnek. Hét-nyolc napos korukban már kezd feketedni a csőrük. Mindkét szülő szorgalmasan hordta nekik az élelmet, amely a fiókák feneketlen gyomrában kötött ki.
A szürke légykapó elsősorban repülő rovarokkal táplálkozik, csak táplálékhiány esetén keres nem repülő zsákmányt. Általában egy karó tetején, kerítése tetején, vagy egy fa szabadon álló (csupasz) ágán ül lesben. Ha meglát egy repülő rovart, felé repül, elkapja a levegőben, majd visszaül leshelyére. Megfigyeltem, hogy eközben sokszor egy körhöz hasonló pályát ír le. A szürke légykapó a fecskétől teljesen eltérően repül. A lépcsőházunk bejárati ajtaja közelében hosszú évek óta fészkelnek fecskék, jelenleg öt család él itt. A fecske nagy sebességgel, egyenes vagy ívelt pályán repül, esetleg hirtelen irányt változtat közben. Mint a vadászrepülőgép. A szürke légykapó ehhez képest esetlennek tűnik, de ez ne tévesszen meg senkit, ez csak a látszat. A szürke légykapó jellegzetessége a zsákmány elfogásakor bemutatott, gyakran rendkívül akrobatikus repülőmanőverek. Saját szememmel láttam több alkalommal is, hogy másodpercekig egy helyben lebegett, majd függőlegesen felfelé szállt. Ha a tojó nem ült a fészkén, akkor az apa közvetlenül etette a fiókákat. Ha ott ült, akkor szemmel követhetetlen sebességgel, villámgyorsan átadta a zsákmányt az anyamadárnak, aki megetette a fiókákkal. Az alábbi képen az átadás előtti pillanat látható:
Egy átadott szitakötő az anyamadár csőrében,
amely rövidesen a fióka begyébe kerül:
Az első napokban éjszakánként a tojó a fészken ült, melegítette a fiókákat. Teljesen csendben voltak. Egyébként is csendes madár. Később már a fiókák kitöltötték az egész fészket, ekkor már nem ült rájuk, nem melegítette őket, de az éjszakát mellettük töltötte. A fiókák 8-10 napos korától már az éjszakát nem tölti velük.
A szürke légykapó ürülékével nem piszkítja be sem a fészkét, sem annak környékét. Amikor a szülők valamelyike a fészeknél volt, fióka felemelte a fenekét, és kinyomott ürülékét a szülő megette. Ez videón jól megfigyelhető. Amíg kicsik voltak a fiókák, a tojó a táplálás mellett nappal is rendszeresen leült a fészekre és melegítette őket. Ahogy leült, az is érdekes volt. Először a fészek szélén állva felfújta magát, így:
Majd rátelepedett a fészekre, és érdekes fészkelődő mozdulatokat végezve elhelyezkedett. Ez olyan látszatot keltett a szemlélőben, mintha megtaposta volna a fiókákat. Persze nyilván nem ez történt. Amikor a fiókák már néhány naposak voltak, már nem ült rá a fészekre, hanem mindketten folyamatosan hordták az élelmet a fiókáknak. Megfigyelhető volt, hogy a nemcsak a legerősebb, legnagyobb fiókának adták az ennivalót, hanem adtak a kicsiknek is. Ha az erősebb fióka éppen a csőre előtt tátog, akkor is rendszeresen előfordult, hogy ennek ellenére a kisebbnek adta a zsákmányt, szinte félretolva a nagyobbat.
Időnként a szürke légykapónak is megjön a hangja, főleg, ha fiókáit félti. A fiókák megszületése után többször előfordult, hogy kimentem az erkélyre, a tojó a közeli (körülbelül 7-8 méterre lévő) fa egyik ágáról a másikra ugrált, és közben be nem állt a szája, csak úgy mondta a magáét nekem (valószínűleg a pokolba kívánt), teljesen extázisban volt. Előfordult, hogy kint voltam az erkélyen, leszállt tőlem 3-4 méterre az erkélykorlátra, és onnan szövegelt, előfordult, hogy körülöttem röpködött. Valószínűleg mindenképp saját magára akarta terelni a fiókákról a figyelmemet. Néha csendesen, nyugodtan viselkedett.
Az apa az éjszakát családjától külön töltötte, talán egy fán, pontosan nem tudom. Elég sok időt töltöttek külön, de előfordult, hogy egy fa ágán rövidebb ideig egymás mellett ültek, vagy a fa más-más részén ültek, de "beszélgettek" egymással. Az alábbi képen együtt a pár.
Minden rendben van?
Madáranya és fiókája:
Itt az uzsonna:
A fenti képeken a fiókák még csak két-három naposak. A lentieken körülbelül egyhetesek, már kitöltik a teljes fészket. Éhes szájak:
Mit csináltok már megint?
Vigyázok rátok:
A körülbelül 10 napos fióka már tollászkodik, próbálgatja a szárnyát, a felül lévő már nézelődik. A cserép szintje a szemmagasságommal egyezett. Ha közel mentem a pihenő, 10 napos fiókához, akár 30-40 centméterre, meg sem mozdult, csak nézett rám barna szemével. Úgy tűnik, hogy ebben a korban még nem fél az embertől.
Nyolc vagy kilenc napos fiókák éhes csőrei,
amelyeket etetni kell:
Az első, legerősebb fióka augusztus 3.-án estefelé repült ki.
A kép percekkel a kirepülés előtt készült. Már nem az evés foglalkoztatja, nem is tátja a csőrét a táplálékért:
A második valamikor 4.-én repült ki, estefelé már nem volt ott, a harmadik ugyanaznap este 6 óra előtt, ezt saját szememmel láttam, majd mintegy fél óra múlva követte a legkisebb, ezt sikerült videóra venni. Később, még sötétedés előtt visszajött a pár a szokásos fájára. Én kinn álltam az erkélyajtónál, és néztem őket. Ekkor a tojó meglátott, odarepült, körülbelül három méterre tőlem leült az erkélykorlátra, és rám nézve hosszasan, talán két percig is "beszélt" hozzám. Én is szóltam hozzá, de nem értettük egymást. Végül visszarepült a párja mellé a fára. Persze tudom, hogy a madár nem kötődik hozzám, még nem tudatosult benne, hogy már nincsenek fiókák a fészekben, és valószínűleg a figyelmemet akarta elterelni a fészekről saját magára. De akkor is aranyos volt. Másnap reggel is láttam, hogy hozott élelmet az üres fészekhez. Lassan szokják meg, hogy a fiókák már nincsenek ott. A szülők még hetekig etetik a kirepült fiókákat. A hangjelzéseik alapján találják meg őket. Szeptemberben felkerekednek, és Afrika nyugati részén, a Szaharától délre telelnek át.
A szürke légykapó pár gyakran a következő évben is visszatér előző költőhelyére. Visszavárjuk őket!!
A szürke légykapó (Muscicapa striata) a verébalakúak rendjébe, a légykapófélék osztályába tartozó, verébnél kicsivel kisebb madár. Európában és Ázsia nyugati részén honos. Telelni Afrikába és Ázsia déli részére vonul. Ritkás erdők, parkok és emberi települések lakója. Hossza 14-15 centiméter, szárnyának fesztávolsága 23-26 centiméter, testtömege 14-20 gramm. A nemek hasonlóak. A madár gyakran billegeti szárnyait és farkát. Üregekbe, korhadt fák odvaiba készíti fészkét, melyet fűszálakkal, mohával és pókhálóval bélel ki. Fészekalja 3-5 tojásból áll, melyen 11-13 napig kotlik. A fiókákat még 12-14 napig táplálja, mire kirepülnek. Magyarországon a sík és dombvidéken általánosan elterjedt, de mindenütt kisszámú fészkelő. Évente általában csak egyszer költ, májusban, júniusban. Kedvező időjárási körülmények között kivételesen júliusban másodszor is fészkel. Hazai állománya az utóbbi 15 évben megfogyatkozott. Sok helyen eltűnt a városi parkokból is. Magyarországon védett. Eszmei értéke 10000 Ft.
A képek Canon Powershot S2 IS fényképezőgéppel készültek.